Egy főnök megsértődik ilyenen? Vagy hogy tudnám úgy közölni vele, h ne higgye azt, h megbízhatatlan vagyok?

Idegenforgalmat tanulok az egyetemen és a középiskolát is vendéglátóipar és idegenforgalom szakon fejeztem be. A középiskola alatt sok vendéglátó egységben megfordultam, mint gyakornokként, mint pedig brigádosként, szóval van tapasztalatom a gyakorlatban is, mindig is szerettem csinálni. Idén nyáron úgy döntöttem, h ismét szeretnék belekóstolni a vendéglátói körbe, ezért beadtam az életrajzomat egy 5 csillagos kastélyszállóba, amit el is fogadtak, úgyhogy a nyáron úgy néz ki, h ott fogok dolgozni brigádosként.

4 héttel ezelőtt beszéltem meg a főnökömmel, h akkor júniustól kezdhetném a hétköznapokat és hogy annyit dolgozok amennyit akarok, ők az óráim szerint fognak fizetni, nincs fix munkaidőm és HA SZERETNÉK plusz pénzt, akkor a hétvégi akciókra is jelentkezhetek. Ennek nagyon örültem, mert gondoltam, h ha valami közbejön, akkor nem kell magyarázkodnom, h miért nem tudok menni. A megbeszélés után a következő hétvégére már behívott dolgozni, h "próbáljam meg, h h tetszik". Természetesen bementem, tetszett is a munka, viszont hiába, h tanuló vagyok, de "érdekes" órabérrel dolgoztam a HÉTVÉGÉN (770Ft/óra, máshol anno 920Ft-ot is megkaptam HÉTKÖZNAPRA, hétvégére pedig az 1080Ft-ot is), miközben a 8 óra alatt le se ültem, ebédet sem kaptam, semmi, majd mikor 8 óra után hazakéredzkedtem, a főnök azzal a megjegyzéssel "engedett el", h "Hát mit csináljak magával, menjen...". Kicsit meg voltam lepődve de gondoltam majdcsak felviszi ha látja, h jól dolgozom. Azóta voltam 2x is szombaton, ÚGY hogy a főnök behívatott, h "Várom X órára szombaton. Jó lenne egy 8-10 órát ha lenne! Köszönöm!.", miközben úgy voltunk megegyezve, h HA SZERETNÉK akkor megyek. Oké, nem sok ledolgozott nap, nem mártirkodni akarok ezzel, vagy belehalni, meg , szívesen megyek is, csak mégis szerintem eltérünk a megegyezettektől... Mellettem 2 csaj is dolgozott múlt szombaton (nekik közük sincs a vendéglátóiparhoz, nem is tanulják ezt a szakot), a feladatuk csak annyi volt, h a kávés és teáscsészéket valamint kanalakat berakják a mosogatógépbe és eltöröljék azokat, majd a helyükre vigyék. De ketten se tudtak boldogulni (nem a sok ember miatt, hanem egyszerűen mert lassúak voltak) és már én is besegítettem nekik mert sokszor hiány volt a poharakban, nekünk meg szükségünk volt rájuk... Ők egész idő alatt "csak" a poharakat törlik (miközben én is inkább szívesebben csinálnám azt a munkát) míg én kilométereket járkálok le a nehéz tányérokkal és tálcákkal, a fizetésünkben meg nincs különbség... Aztán a főnöktől is "megkapom" a megjegyzést, h a tányérhordást gyakoroljam otthon is... Ne értsetek félre, nem vagyok egy elkényeztetett libuska aki nagyra van magával és telhetetlen, elégedetlen és azt hiszi, h a pénz az ölbe hullik, de mások szerint is nevetséges összegért vagyok ott. Nincs egyelőre szerződésem, feketén dolgozom ott és talán jobb is lenne ha nem lenne, mert ha még ebből a pénzből vonnak le dolgokat, hát.. végképp nem érné meg bemennem. A munkaköröm tetszik, viszont a beosztásokkal és a fizetésekkel nem vagyok megelégedve. Nem szeretném többet a hétvégéimet fecsérelni, viszont a hétköznapról semmit sem szólt még a főnök, h mikortól mehetnék pontosan. Most meg fogalmam sincs, h mikor fog hívni, vagy írni, h "menjek szombaton" de nem tudom, h h mondhatnám vissza, h nem szeretnék menni dolgozni... Ez a "nem szeretnék menni" nagyon kiábrándító mondat lenne és nem szeretném ha haszontalannak gondolna vagy megbízhatatlannak + h jövőhét csütörtöktől hétfőig egy másik fusi munkám van amit nem tudom, h h mondjam meg. Egyszerűen nem akarom, h azt higgye, h kibúvókat keresek, de inkább hétköznap dolgoznék. Hogy lehet ezt szépen beadagolni? :/