Ti hogy szoktátok ezt megoldani?
Sziasztok!
Új munkahelyre kerültem pár hónapja és szerveznek novemberre egy csapatépítőt. Nincs bajom a kollégákkal, de nem vagyunk barátok, így nem vágyom arra túlzottan, hogy a szabadidőmet velük töltsem. Vannak barátaim, van párom, szívesebben lennék velük ha már bulizhatnékom van. A főnököm viszont azt mondta, hogy erősen ajánlott a részvétel. Értem én, hogy vicces amikor idegenekkel 2 éjszakán keresztül csak iszunk és hányunk, de nekem nem ez a kikapcsolódás. Azt is értem, hogy ha leépítés van, akkor nem az ivócimborákat vagy a cég lotyóját küldik el először, hanem engem.
Mégsem vágyom arra, hogy velük töltsek el 3 napot, elég nekem 7 napból 5-öt nézni a fejüket. Mondtam, hogy nem érek rá viszont azóta rám szálltak, hogy igenis menjek, mert jó buli lesz és mindenki ott lesz (ami megint nem igaz). Ti el szoktatok menni ilyenre? Ha nem, akkor hogy ússzátok meg?
válasza:Én már jó pár céges "bulit" kihagytam, és egyáltalán nem bántam meg. Most, hogy már mondtad, hogy nem érsz rá, csak tartanod kell magad hozzá. Családi programod van, és kész.
Amíg fiatalabb voltam, addig szívesen mentem ilyenekre, de manapság már csak nyűg, és amikor csak tudom, kerülöm.
válasza: válasza: válasza:Mindenkinek lenne jobb dolga, mint a céges csapatépítő, de néha áldozatokat kell hozni azért, hogy az ember könnyedén beilleszkedjen.
Egyébként megjegyzem, hogyha jó a társaság, akkor akár jó is tud lenni a csapatépítő. Nem muszáj inni és főleg nem muszáj hányni. Nálunk legalábbis mindenki elfogadja azt, ha valaki korábban lefekszik aludni, vagy csak kólázik a pálinka helyett. A lényeg az, hogy közös programok révén kicsit felszabadultabban tudjon a társaság beszélgetni akár olyan kollégákkal is, akikkel munkaidőben lehet, hogy alig találkozol. Szerintem jó dolog, akkor is ha sokszor én is nyűgnek érzem.
Hozzáteszem azt is, hogy a világon nincs rosszabb annál, mint amikor olyan emberek jönnek, akik állandóan húzzák mindenre a szájukat és bomlasztják a csapatot, ezáltal pedig a béka s*gge alá küldik a hangulatot. Értem én, hogy mindenkinek megvan a maga élete és lenne jobb programja, de ha már van egy ilyen összejövetel, akkor miért nem lehet egy kicsit leengedni és megpróbálni jól érezni magadat, ahelyett hogy dúlsz-fúlsz a sarokban, mert "erősen ajánlott" volt a részvétel!?
Ki is lehet húzni magad alóla nyilván, de szerintem jobb a béke és főleg új munkahelyen jelentősen könnyíti a beilleszkedést. Csomószor megy utána egymás ugratása, a sztorizgatás stb., ami a munkaidőt is színesíti valamelyest, hiszen hirtelen lesznek közös témák, közös élmények. Én sajnálom, hogy ezt nagyon nagyon sok ember nem látja jónak és nem erőszakolja meg magát ilyen eseményekkor, hiszen én pl. imádom, amikor az ebédlőben megy a közös röhögés egy-egy csapatépítős sztorin és betudok kapcsolódni, mert tudom miről van szó. Sokkal jobb, lazább a hangulat, oldottabb a csapat, könnyebben megy oda az ember munkaügyben valakihez, akivel egyszer már eltöltött egy-két jó programot.
Utolsó! Megértem az álláspontodat és igazad is van sok mindenben. Engem pusztán az idegesít, hogy pénzt keresni megyek be a munkahelyre és nem barátkozni.
Én a magam részéről nem akarom megismerni azokat akikkel alig beszélek, eleve nem vagyok egy barátkozós típus. A másik fele meg az, hogy hallom kint a dohányzóban, hogy hogy beszélik ki azt aki épp nincs ott. Amikor meg a másik kolléga nincs ott, akkor azt beszélik ki. De látszatra mindenki "nagyon szeret" mindenkit. Nekem ehhez sincs ingerenciám.
A számat én nem szoktam húzni semmire és senkire, igyekszem kedvesen és udvariasan válaszolni és beszélgetni. A főnököknek ez kikapcsolódás, mert mindenki viszi a feleségét, van aki a gyerekét is. Nekem meg csak nyűg.
Az is probléma még, hogy nagyon nem is akarok beilleszkedni, én is járok bulizni és szórakozni, én is főzök, de ezek egyfolytában arról beszélnek, hogy ki mit főzött és ki hogy rúgott be a hétvégén.
Valahogy egyáltalán nem érzem úgy, hogy egy szinten vagyunk, 30-40 évesekről beszélünk, akik leragadtak egy bugyuta 17 éves szintjén...
válasza: válasza: válasza:Nem célom életem végéig ezen a munkahelyen dolgozni, így nem fogok sírni ha új munkahely után kell majd néznem. Engem pusztán az zavar, hogy 7 napból 5-öt velük vagyok, dolgozom rendesen, a munkámra nincs panasz és más nem is nagyon tudja elvégezni. Vannak barátaim, van párom nem életcélom az, hogy olyan emberek megszeressenek akikkel csak kényszerből beszélgetünk és miután valaki elmegy a cégtől, más 1 hónap múlva nem fogunk egymás nevére sem emlékezni.
Ha ezért furcsán néznek rám azok, akik a munkán kívül nem tudnak mást felmutatni és semmi magánéletük, vagy épp annyira utálják a családot, hogy felüdülés nekik ha 3 napig nem látják egymást akkor legyen. :D ilyen sorba sosem szeretnék beállni, amúgy is csak egy állomás az életemben és nem szeretem ha még azzal a kevés szabadidőmmel is a munkáltatóm szeretne rendelkezni. Illetve azt sem szeretem ha "fenyegetnek", hogy erősen ajánlott.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!