Konstruktív bizalmatlansági indítvány a főnök ellen-miért is naivitás ez?

Nem látom a politikai párhuzamát egy versenyszférában tevékenykedő cég esetében. Még az állami szektorban csak-csak lehetne némi párhuzam, de az, hogy én a saját kockázatomra vállalkozva létrehoztam valamit, aminek az élére egy a munkásoknak nem kedves vezetőt állítottam, már hagy legyen az én privilégiumom, és marhára ne sértődöttség vagy dac határozza meg az ő személyét.

Mivel a versenyszférában amúgy nincs létjogosultsága olyan vezetésnek, ami a kockázati tőkét biztosító személy ellen tevékenykedik, magyarán aki nem hozza az elvárt hasznot, így a "bunkó vezető", ha a stílusával kitermeli azt a hasznot, amelyet elvár a befektető, akkor tökéletesen látja el a feladatát. Az, hogy "mi lenne ha" normális vezető lenne a főnök irreleváns, a tény-terv adatból a tény az erősebb...

A főnök felettesének a dolga, hogy megítélje, az alatta dolgozó mennyire alkalmas főnöknek. A dolgozónak sok esetben nincs is annyi információja, hogy ezt képes legyen megítélni.

A főnök munkájának összhangban kell lennie a vállalat vezeti elveivel, céljaival, stratégiájával - és ezt a stratégiát jellemzően nem kötik a dolgozó orrára.

Mert (elméletileg) a főnök főnöke tudja, hogy mit és hogyan kell konstruktívan csinálni, és ő látja azt is, ha a beosztottja nem azt teszi.

Attól, hogy a főnök egy hülye f#sz, még lehet, hogy az irányítása alatt lévő szervezet megfelelő teljesítményt nyújt. És lehet, hogy találnál a helyére olyan embert, aki normálisabb, viszont nem tudja hozni az elvárt célokat.

Van egy tulajdonos, aki úgy dirigál, ahogy akar. Ha ő Kis Pistát akarja a közvetlen vezetődnek, akkor ő lesz. Felállt az az 50 ember? Nem. Te felálltál már? Nem. Akkor miről beszélünk?

Hát ilyen egyszerű ez.

Minden kérdésednek az a vége, hogy ha felemeled a hangodat, akkor kisétálhatsz az ajtón... Akkor most miért emelnéd fel? Már nem félsz, hogy ki kell sétálnod az ajtón?