Ti tanulni szerettetek vagy dolgozni szerettek jobban?

Én tanulnék, hogy jobb életem legyen, mint a jelenlegi.

Csak ugye, ha fent kell magad tartani, akkor a tanulás luxusnak tűnik. De biztos megoldom majd valahogyan.

A jelenlegi munkahelyem akkor is jobb, ha az egyetem és a gimi összes pozitívumát összeadom.

Annyi a feladatom, hogy bemegyek, elvégzem a dolgom, hazamegyek. Nem nyolc órában dolgozom, 10-12 is összejön néha. Viszont nem cseszegetnek hülyeségekért, nem kapok fekete pontot, ha ki van festve a körmöm, bármikor lemehetek az épület elé cigizni, ihatok munka közben egy korty vizet, vécére se kell kéreckedni. Nincsenek életunt oktatók, akik keresik a hibáidat. Ha mindent beleadtam, és csináltam valami jót, akkor megdicsérnek - én ilyet iskolában sosem tapasztaltam. Nem köteleznek arra, hogy emberek előtt tartsak semmitmondó prezentációkat, amik se engem, se az oktatót, se a hallgatóságot nem érdeklik. A társaság jó, az embereket ugyanaz érdekli, ami engem (nyilván ezért választottuk ugyanazt a szakmát). Jól el lehet beszélgetni néha a kollégákkal. Nem kell kovalens kötést tanulnom otthon, sokkal több a szabadidőm, mint suliban volt.

Ja, és ezért minden hónapban fizetést kapok ;)

Nagyon jó, és egész életemre meghatározó élményeket szereztem a gimiben. Mégis gyűlöletes volt a matek miatt, amit sehogyan sem akartam megérteni, és a német tanárnő miatt a német órákra is gyomorgörccsel gondolok vissza a mai napig, pedig az óta eltelt már 20 év.

A főiskola már könnyebben ment, pedig az több időt kötött le. Ami miatt mégis azt mondom,hogy rosszabb volt a tanulásos időszak, az az, hogy ezekben az években volt a legnagyobb igényem az anyagi jólétre, viszont az időbeosztás miatt nem tudtam dolgozni iskola mellett. Míg mások kocsmáztak, csajoztak, addig én a koleszban a hasonló balfékekkel néztem a meccset. Iszonyú csóringerként vergődtem végig a főiskolás éveket, használt göncök, szaftos rizs a menzán, az összes ehetetlen lecsókolbászt megismertem, amit az ezredfordulón idehaza forgalmaztak. Az első munkahelyem még úgy is határtalan felüdülés volt az iskolás évekhez képest, hogy a diplomás minimálbért-akkor még volt ilyen- kerestem.

Milliardoskent egyikse. :D

Korabbi munkahelyeknel a sulit irtam volna. Jelenleg fel napot, sot volt ra pelda hogy egesz 8 oraba csak a telefont nyomkodtam, tv nezes kozben, ha a fonok epp szabadnapos akkor mindezt agybol, egesz jo fizuert. Ilyen feltetelekkel hulye lennek a suli padjait valasztani, valami eletunt tanarral.

Milliárdosként a jelenlegi helyemen lennék.

Nem muszáj ám leragadni az első (néhány) balf.sz társasággal, és siratni magad.