Azok, akik nem vállalkozók és diplomájuk sincs, nem bánják, hogy nem rakták le, mert így nem viszik sokra?

Igazából ott problémás a kérdés, hogy nem csak diplomával lehet sokra vinni. És a diploma sem garancia arra hogy valaki karriert csinál. Sőt. Legtöbb helyen hiába vagy diplomás, ugyanúgy 8-ra kell menned és este 6-ig maradnod túlórázni.

Ezzel szemben például egy szakmunkás, például burkoló, gipszkartonos nem igényel hatalmas intelligenciát, mégis összeszednek 3-500 ezret havonta, ha keményen tolja akkor még többet is. De akár egy festő, akár egy villanyszerelő.

Építőiparban dolgozom, legutóbb egy villanyszerelővel beszéltem, a munkája mellett éjszakai bedolgozással más projektekre megkeresett +1 milliót 2 hónap alatt.

Na meg mindig könnyen beszél az, akinek már bejött az élet. Ezt sajnos magamon is tapasztalom, hogy mióta munkám van, azóta könnyebben mondom másoknak hogy miért nem csinálod így, vagy úgy az életed, miért nem keresed a lehetőségeid.

Holott magam is tudom mekkora szopás az, amikor nem megy a szekér.

Had tippeljek, programozó / egyéb infós akármi vagy.

Nos, Magyarországon kizárólag a te diplomádra mondják azt hogy piacképes diploma, és sokat lehet vele keresni (a kettő nem jár együtt).

Néztél már bértáblákat? Gyakorlatilag ami nem informatika vagy valami elmúlt 15 évben kitalált marketingsupportertanácsadó-advanced-language-operatorasszintensikoordinátor nevű marhaság, azzal örülsz ha elhelyeszkedsz, és örülsz ha meghaladod a 140 ezret...

Érted, a kutatók is (biológián, kémián belül) legjobb esetben 300 ezerrel számolnak, ami jó pénz, de amíg oda elér lesz vagy 35 éves...

Nézd csak meg a Richter Gedeon álláshirdetéseit, mindenhol alap követelmény a 4-5 év gyakorlat, valahol még a PhD-t is követelik.

Egy informatikus meg már diploma nélkül is bőven talál munkát simán csak gyakorlattal. Ismerős is...ott hagyta a 4. évben az egyetemet, mert ráunt, ennek ellenére totál kezdőként egy kis cégnél 200 ezret keres vidéki településen. Azt mondja még mászik kicsit a létrán, aztán megy Budapestre, ahol kétszer ennyi lesz a várható fizetése.

Azt nem tudom hogy 20 év múlva hogy fog kinézni az ország?

Lesz a jobbágy szintre lezüllesztett gyári munkás droid tömeg, a minden hájjal megkent vállalkozó középosztály és az informatikus-politikus arisztokrácia???

Mert innen ahogy látom mindenki aki nem informatikus menekül.

Legyen tanár, orvos, gyógyszerész, betegápoló, pszichológus, régész, csillagász, biológus, geológus, itt legjobb esetben vegetálhat, plusz kapja a társadalmi lenézést...

Rendben van, hogy diploma, de azért nem mindegy, hogy milyen. Elvégezheti az egyetemet valaki, ha utána hiába van több papír is a kezében, nem tud elhelyezkedni vele. Szóval mindenképp olyan irányba kell továbbtanulni, ami olyan végzettséget ad, hogy találsz vele munkát.

Szerintem csak a rossz tapasztalat beszél belőled, a szüleid hatása, ami végül is érthető, de nem kell lenézni senkit, aki a középiskola után nem az egyetemet választotta. Mert az igaz, hogy egy érettségivel semmire sem megy az ember, de nincs azzal semmi gond, ha inkább egy szakmát csinálna, mert 8. osztály után nem tudta, hogy mi szeretne lenni. Kevesen tudják még akkor.

Aki alkalmas rá, és az agya is jó hozzá az végezzen főiskolát, dolgozzon a Parlamentben.

De én reálisan látom a képességeimet és tudom hogy nekem a fizikai munka ideális mert abban vagyok jó, annyi pénzért dolgozom szerencsére amiből jut arra amire szeretném, hobbi, műszaki dolgok.

Attól mert korán kell mi van olyankor? Semmi. Más kőművesként, burkolóként ugyanúgy 4-5 kor kelt évtizedekig, és mégis megélte a 70-80 éves kort, egy papírmunkás meg hiába kelt 6-7 kor élt 64 éves koráig.

Szóval tudnék példákat mondani hogy függetlenül attól ki mit végez, milyen a társadalmi megítélése ugyanolyan ember, a sors pedig nem fog kivételezni.

Az is csak a tanult emberek dumája hogy vagyok "valaki", mitől az elért sikerektől, papíroktól?

Ezért volt és van is széthúzás az emberek között mert egyik feljebb képzeli magát a másiknál, hol ott ugyanúgy tudni kéne együtt élnie házasságban barátságban mint egy tánctanárnak és zenésznek.

A soraidból te is beláthatod hogy ahhoz a diplomához járt egy nagy adag beképzeltség is, a kérdésed meg pusztán a szarkazmus ihlette.

Nekem nincs diplomám, de volt olyan munkahelyem hét évig, hogy kötetlen munkaidő, csak a feladat legyen kész, és azt csináltam amit akartam. Annyira kötetlen volt, hogy volt hogy csak délután négyre-hatra jártam be, este kilencig-tízig mindig befejeztem mindent, amit kellett. A főnök fél évig be sem jött az irodámba, mert nem hiányoztam neki, a feladatok el voltak végezve, így nem csesztetett semmivel.

Szóval szerintem ez erősen függ a munkáltató hozzáállásától is, hogy mennyire bízik meg az alkalmazottjában.

Nem diplomám van, csak egy 2 éves egyetemi okj.

Nem bántam meg, mert amit csinálok, azt nem tanítják egyetlen egyetemen sem, így még kifejezetten hülyének is tartom őszintén szólva azokat a szaktársaiamt, akik ráadásul úgy végezték el a diplimás képzést, hogy még ráadásul fél évi 1-200 ezret fizettek a papírért. :)

Én is már diákkoromtól kezdve dolgoztam, bár én szegény családból jövök, szóval enkem nem oktató céllal volt, hanem hogy pénzt keressek. ;)

Igazából már érettségi után is jó pozícióba vettek fel emlékszem, más akkor már arra is írigykedett anno. (rendes munkába, nem diákba, de utána továbbtanultam)

Szóval megbántam-e?

Talán könnyebb lett volna elhelyezkedni a papírral, de tudom, hogy a diplomás és MA-s társaim vért hugyoznának, ha ott lennének, ahol én most.

Pedig még csak nem is keresek kiemelkedően jól,ellenben azt csinálom, amit szeretnék és ami célom volt, és imádom a munkámat, sosincs egyforma nap, a kollégáimat is szeretem, ahogy a főnökömet is.

És nem béntam meg, hogy nem diplomáztam, mert én esetemben sajét magamnak köszönhetem és sajét amgamat fejleszettem, hogy ide kerüljek, és mint mondtam, ezt nem is tanítják az egyetemen.

Elég talpraesett vagyok, papír nélkül is ment, ezt bennem mindig meglátták. :)