Normális ha ennyire félek, izgulok?

Sajnos mindig vannak/ lesznek olyan emberek, akik nem kedvelnek, rosszakarók sőt tesznek is azért, hogy neked rossz legyen. Én azt javaslom te azért maradjál kedves, szorgalmas, jó ember bármi is történjék. Ez őket minősíti, ha egy jó embert nem fogadnak be a közösségbe.

Nekem az alvásproblémámon az segített, hogy olyan dolgokban "fárasztottam ki" magam, amikről tudom, hogy hasznosak pl. tanulás, edzés (még ha heti 3x 20 perc is, de az már több a semminél).

Előbb vagy utóbb az élet visszaadja azt, amit te adtál :) Nem kell félni, meg aggódni feleslegesen, tessék az új helyzetet legypzendő kihívásként felfogni! Ha iskerül, akkor nagyon ügye svagy ha meg esetleg nem újra lehet próbálkozni. Sok sikert és mély ki meg belégzést! :)

A munkahely nem arra való, hogy mindenki mindenkivel barátkozzon és mindenki mindenkinek megfeleljen. Bemégy, udvariasan köszönsz, elvégzed a rád bízott munkát, aztán elköszönsz, hazamégy és nem gondolsz a munkádra másnap reggelig. Nem kötelező jópofizni, ajándékozni, egymás lelki fröccseit meghallgatni. Nem kell "beleszeretni" az első kolléganőbe, aki hajlandó szóba állni velünk. Ez egy munkahely. És nem kell megfelelni senkinek, csak a közvetlen főnöködnek. Ha

elégedett veled, akkor rendben mennek a dolgok.

És főleg nem kell azon parázni, hogy ki mit gondol rólad, mit posztol a fészbukon. Nem mindegy?