Szerintetek érdemes még bíznom a dologban, vagy tényleg csak a bolondját járatja velem? (hosszú)

Nos, úgy fest az alapszituáció, hogy már egy ideje munkanélküli vagyok, és rendelkezem egy gyógy -és sportmasszőri végzettséggel.

Viszont január közepén (látszólag) rám mosolygott a szerencse, ugyanis a figyelmembe ajánlották, hogy az egyik szomszédos városban masszőrt keresnek egy szépségszalonba. Felvettem a tulajjal a kapcsolatot és az első telefonbeszélgetésünk nagyon biztatóan alakult. Megkérdezte, hogy milyen végzettséggel rendelkezem, hány éves vagyok, van -e saját masszázságyam, stb. Látszólag minden válaszom a kedvére való volt, úgyhogy meg is beszéltünk másnapra egy személyes találkozót a szalonjában.

Arra számítottam, hogy ha már személyesen behívott, akkor egy jó 30-40 perces nagy beszélgetést lebonyolítunk, amelyben töviről-hegyire átbeszélünk mindent, hogy mire számíthatnék abban az esetben ha alkalmazna, mit várna el tőlem, próbálna kicsit emberileg megismerni, stb. Tehát egy állásinterjú-szerűséget vizionáltam magam elé. Ehhez képest körülbelül 10 percet töltöttem bent nála. Kezdésnek megmutattam neki az önéletrajzomat, amit átvizsgált ugyan, de látszott, hogy nem igazán foglalkozik vele, mivel közben olyan dolgokat kérdezgetett tőlem, amik már az életrajz elején fel voltak tüntetve (például, hogy melyik hónapban születtem). Utána faggatózott még egy-két dologról, többek között, hogy van -e már kialakult vendégköröm otthon, akik biztosítanának egy kezdeti alap-látogatottságot az első hónapokban? Mondtam, hogy hébe-hóba masszírozok ugyan pár ismerőst, de nem valószínű, hogy ők rendszeresen átjárnának egy másik városba ezért. Mondta, hogy nem baj, legfeljebb majd jobban kell reklámozni a dolgot. Végül azzal váltunk el, hogy ő másnap elmegy a munkaügyre megérdeklődni, hogy kaphatnék -e 25 éven alatti támogatást az első 6 hónapra, amennyiben felvenne engem alkalmazottnak, és majd utána hívni fog.

Fontos leszögezni, hogy ezek alapján azt hihetné az ember, hogy egy flegma, morcos pasasról van szó, de épp az zavart össze, hogy a stílusa nagyon normális és megnyerő volt, látszólag még lelkesebben állt hozzá a dologhoz, mint én.

Viszont másnap nem akart jönni a hívás, még harmadnap se. Aztán mikor megelégeltem a várakozást és felhívtam én, akkor mondta, hogy igen-igen, volt a munkaügyön és ők zöld utat adtak a projektnek, viszont jelenleg könyvelőt kell váltania és ez a folyamat eltarthat egy darabig, csak utána tud érdemi infót adni arról, hogy hogyan tovább. De a lényeg, hogy jól haladunk, jövőhéten hívni fog a fejleményekkel.

Innentől pedig annyi a lényeg, hogy magától sosem volt képes felhívni, az ígéretei ellenére mindig nekem kellett hajkurásznom őt telefonon. És mindig fel voltam rá készülve, hogy legközelebb biztos le fog koptatni valami kifogással, hisz látszik, hogy tojik bele az egészbe és nem akar engem felvenni. De a poén az, hogy sose ez történt, minden beszélgetésünknél újabb és újabb jó hírekkel szolgált, legutóbb már eljutottunk odáig, hogy márciusban már 100 százalék, hogy munkába állhatok nála. Emiatt nem tudtam elveszteni a lelkesedésemet, annak ellenére, hogy már egyre többen győzködnek a környezetemben, hogy hagyjam a fenébe, ez halott ügy, látszik, hogy csak szórakozik velem a pasi, hisz ha komolyan gondolná, nem csak akkor méltatna szóra, amikor már én keresem őt, hanem ő tartaná életben a kettőnk közti kommunikációt. És tudom, hogy jogosan gondolják így, hisz ha nekem mesélné ezt valaki, kábé ugyanez lenne a véleményem. Mégis, nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy ha tényleg nincsenek velem tervei a pasasnak és esze ágában sincs alkalmazni, akkor minek hitegetne engem folyamatosan egyre biztosabb dolgokkal? Millió alkalma lett volna már rá, hogy az egyik telefonbeszélgetésünk alkalmával valami mondvacsinált indokkal lekoptasson. Mégsem tette meg soha, és ez az, ami valamennyire tartja bennem a lelket.

Jelenleg úgy áll a dolog, hogy kedden azt mondta nekem, hogy a könyvelői részről minden rendben zajlik, úgyhogy jövőhéten már intézhetjük a papírmunkát. 1-2 napon belül fel fog hívni, hogy pontosan mikor mehetek be hozzá. Természetesen az a hívás se érkezett meg eddig, én pedig türelmesen vártam máig. Ma délelőtt megkíséreltem ismét felhívni, viszont két kicsöngés után kinyomta.

Szeretném azt hinni, hogy csak azért, mert épp olyan pillanatban hívtam, amikor nem ért rá, de már egyre kevésbé tudom magam áltatni ilyenekkel.

Nektek mi a véleményetek? Tényleg valami rossz vicc áldozata lennék?

Igen, tudom, hogy sokan most naiv hülyegyereknek fognak megbélyegezni, de egy ilyen lehetőségre vártam már a szakma megszerzése óta, és ez a munkahely látszólag minden szempontból megfelelt volna nekem, többek között ezért se akartam róla olyan könnyen lemondani.

Köszönöm, ha elolvastad!

24/F