Diplomások, mi volt eddigi pályafutásotok során a leginkább megalázó munkahelyi élményetek?

Azzal szembesülni hogy nem jogállamban élek hanem egy munkahelyen az volt a főnök amelyiknek beosztástól és iskolai végzettségtől függetlenül nagyobb volt a hangja, meg persze kellően primitív volt a pofátlanságokhoz és a korrupcióhoz meg mindenféle csaláshoz. Hamar fel is mondtam mivel meg tudtam élni a szülői gazdaságban is, ráadásul boldogan, szabadon. Aztán meglepve szoktam tapasztalni mikor az emberek irigykedve azt mondják miért nem dolgozom. Gondolom azért nem mert a kedves kis hazámban a nyúl viszi a puskát, azaz a gazember van felül, akik elvárják hogy a tisztességes meg alul legyen. Ha egy ország ezt megengedheti magának az ne nyújtogassa a kezét a munkámra, az éljen meg csalásból, lopásból és korrupcióból.

Amikor egy fiú (akiről később kiderült, hogy pszichiátriai eset) trágár módon beszélt velem, a tanárral.

Nem is beszélt, ordibált.

Szociális munkás vagyok, gyerekvédelemben. Naponta aláznak meg.

2 évig szórakozóhelyen dolgoztam takarítóként. Először is, a diplomámat le kellett tagadnom, hogy egyáltalán felvegyenek. Másodszor rendszeresen kellett hányást meg egyéb gusztustalanságot feltakarítanom. A vendégek többsége részeg volt, sokan fogdostak, beszólogattak.

Egy 40 fős építőipari cégnél vagyok előkészítő mérnök és én keresek a legkevesebbet. Egy segédmunkás is többet keres nálam.

Kérdező, miért kell külön kiemelni hogy diplomások? Vagy tán azt hiszed, hogy fennhordja az összes diplomás az orrát? Azt hiszed egy iskolázatlan nem teszi, pedig pont neki kéne kisebb arca legyen.