Más is van úgy, hogy "panaszláda" mindig pesszimista kolléga közelébe undorral, utálattal tartózkodik?

Az előző helyemen volt.

A gond ott van, hogy beszéd nélkülk is el tudja szívni az ember kedvét, mert van valami a kisugárzásában. De az ellen nem tudtam mit tenni.

Csak annyit, hogy helyette kerestem egy társaságot, akiknek ha adtam pozitív energiát, cserébe ők is adtak és a beszélgetés után nem volt kedvem két órán át sírni lehangoltam a mosdóbban. valahogy ők a biztonságlérzetet is megadták, egy menedéket a kolléga elől.

- Gyakran hallgattam zenét munka mellett és kerültem vele a szemkontaktust, hogy ne legyek elérhető, hogy rám öntse a lelki szemetét

- Kifigyeltem, hogyan osztja be a szabadidejét, hogy irodán kívül ne legyen vele dolgom.

Én azért utáltam ilyenekkel dolgozni, mert hogyha neadjisten arról mertem beszélni, hogy mit veszek a fizetésből, hova utazom majd, akkor rögtön jött a hőzöngés, hogy milyen jó, hogy én megengedhetem magamnak ugyanabból a fizuból, ő meg csak jobbra-balra szív, töke tele van már evvel is. Mintha én tehettem volna arról, hogy ő trágyadombon él.

Külföldön élve már nem igazán találkozom evvel a kollégatípussal.

Rám, az ilyen egyáltalán nem hat. Igazából ha nyugodt maradok, akkor rohadt egyszerű az ilyeneket kezelni. Igazából azt is megérzi valaki, ha utálják. Ezért van az, hogy az ilyenek szinte bármire besértődnek, de ha valaki nem utálja őket, és mondjuk úgy mondja neki azt, hogy kopjál le elég volt mára belőled, akkor mindenféle sértődés nélkül lekopnak.

Általában az egyenes beszédet mindenki értékeli. Minden kapcsolat két emberről szól. Nem az van, hogy ő a nyomorult, te meg a jó, akit bemocskol a jelenlétével. Jó tény, hogy valószínűleg sérültebb és mocskosabb, de nem kell eltűrni semmit tőle.