Volt, hogy örültél miután kirúgtak egy cégtől?

Kirúgásnak sose örültem, ha magamtól váltottam, annak igen.

Volt. Több, mint két év gyári szalagmeló, suttyó, tirpák, szarkavaró emberek között. Akkoriban (2000-es évek első fele) még úgy volt, hogy ha te mondtál fel, akkor nem járt munkanélküli segély. Így viszont kaptam, és majdnem fél évig.

Igen. Most egy hete. Direkt szarul dolgoztam, hogy rúgjanak ki. Útáltam a melót ott.

Megvàltás volt! Nem számítottam rà. Behívtak az irodába. A főnököm közölte ennyi volt. Írjam alá a papírokat. Megszünik a munkaköröm. Nem számított. Abban a hónapban már lépni akartam mert nem bírtam az ottani közeget.

Sosem rúgtak ki, de volt olyan ahol szabályosan felszabadult érzéssel keltem fel, hogy végre nem kell ott dolgozzak. (annak ellenére is, hogy épp munkanélküli lettem)

Igen, fertőző volt alapból ott a légkör.

Nem volt ilyen.

De még mennyire örültem, akkor már hónapok óta másik állást kerestem. Elegem volt a marakodókból, a másikat beáruló senkikből, a mérgezett légkörből. Hivattak, elém vágták a papírokat, hogy írjam alá. Egyáltalán nem értették, miért örülök neki? Tiltakozásra számítottak, gondolom élvezkedni akartak, de a szemükbe röhögtem.

8: 2-es vagyok. Kb. én is így voltam. Állítom, hogy én voltam a legfaarcúbb elbocsátott. (Ha azt vesszük, hogy hallottam én egy kétgyerekes anyáról, aki sírva fakadt.) 2 napra rá még meg is kérdeztem őt, a nagyfőnököt, amikor belebotlottam, hogy mi a további procedúra, hogy zajlik az elbocsátás, miket kell még megtennem. Inkább örömhír volt nekem, hogy elküldenek, mint negatívum.