Az igaz, hogy a legtöbb munkahelyen kicsinálnak a kollegák, ha nem vagy nekik szimpatikus?

A jelenség létezik, de tapasztalataim alapján munkahely és a munkahelyen dolgozók személyiségének függvénye, hogy jelen van, és ha jelen van, akkor mekkora a mértéke.

Amivel én találkoztam az nem kicsinálás volt, hanem inkább klikkesedés, kibeszélés, lenézés stb.

Az egyik nagy áruházláncnál dolgoztam öt évig, mint eladó. Nem volt összetartás, nem volt összefogás, ellenben mások kibeszélése, lenézése jelen volt. A vezetők pedig ezzel nem foglalkoztak, mert ők is fúrták egymást.

Számomra az egy munkahely volt, semmi több. Találtam olyanokat, akiknek szimpatikus voltam, de tőlük is állandóan a mások fikázását hallgattam. A legrosszabb a biztonsági őrök és a pékek voltak. Ők például, ha köszöntek is, akkor is olyan lenéző, s flegma hangsúllyal, hogy hitetlen. Az ebédidő, és az öltözőben való tartózkodás volt, amikor mindenki beszélt mindenkivel, csak épp velem nem. És persze mindig azokkal öltöztem együtt, vagy ettek akkor, amikor én, akiknek nem voltam szimpatikus. Szerintem a kirekesztés, keresztülnézés sokkal rosszabb, mint ha konkrétan beszólnának, cseszegetnének. Utáltam ott dolgozni, és soha nem éreztem, hogy oda tartoznék, vagy hiányoznék, ha elmennék. Örültem, hogy eljöttem onnan.

A mostani helyen is jellemző mások kibeszélése, lenézése, kinevetése a háta mögött, de itt a vezetők szólnak. Ha valakit rajtakapnak, hogy valakit kibeszél, vagy valamiért megszólja a másikat, akkor rögtön rászólnak. Ez egy élelmiszerbolt, itt kevesebben vagyunk, de családiasabb a hangulat. Itt nem érzem magam kényelmetlenül, nem kell feszengenem, és amikor be kell jönnöm, akkor nincs gyomoridegem, és nem nézek át rajtam.

Félreértés ne essék, ez sem a legjobb munkahely, s bőven akadnak problémák, amik miatt tavasszal váltani szeretnék. De ez mennyország, az előző munkahelyemhez képest.