Mit csináljak, Mit tegyek ha azt sem tudom ki és mi vagyok?

Sziasztok igazából már végleges elkeseredésemben írok itt. Ahoz hogy megértsétek mi a problémám elkel mondanom a múltamat (tudom ez nagyon drámaian hangzott) . Szóval az iskolás életem sosem volt felhőtlen (ha kedvesen szeretnék fogalmazni) nem feltétlenül azért mert nem ment a tanulás, inkább a közösségi élet nem nagyon sikerült. 2 ban sulit kellet váltanom mert már akkor látszott kicsi depresszió jelei rajtam ás a szüleim ugy gondolták jót tesz a suli váltás. Az első 2 éven elléggé jol sikerült, persze voltak rednesen vitáim és összeomlásaim de nem a nnyira gyakorian. Azt kell tudni hogy én egy egyéniség vagyok. Mindennap más stilusuan öltözök nagy a szám a fiukkal szeretek barátkozni rövid a hajam és más az érdeklődésem mont a mai lányoknak. Ezt eddig szerettem magamban szerettem ha látják én nem fogok be állni a sorba csak azért mert az a menő. na de vissza térve a sulihoz 5 ben lett egy leges legjobb barátnőm . ilyenem még sosevolt annyira és nagyon örültem. Neki nem volt gondja azzal ha a fiukkal is lógtam és mindenféle hüleségbe belement velem egyszóval azt hittem ez örökre fog tartani. De nem ez lett a vége , hanem az hohy ő odement a főfő ellenségünkhöz (akit ő mindig elitélt ) és legjobb barátok lettek . A végén persze mindig én vagyok a hibás hiszen idézem azt mondta: " Zavarta hogy olyan sokat mondogattam h milyen szép (nem vagyok leszbikus) a fiúknak".Ez olyan 6 végén volt. Most 8 os vagyok és az elvileges mostani barátaimmal összevesztem . Azt mondta nekem hogy ugyan azt csinálom vele mint az előző legjobb barátnömmel. Ellene fordítok mindenkit . Mikor megkérdeztem hogy mitől veszi mert ő akkor nem is volt az osztályunk része akkor azt mondta hogy a Zorkátol (a régi föfö ellenségtől). Persze nem csak én gondoltam úgy hogy ez nem igaz az eggyik lány is aki nem volt senki oldalán soha most mellém ált de még is... Én akkor összetörtem. Nem sirtam elmagamat mert utálom ha bárki sirnilát de összetörem. Most tényleg az én hiám ogy siha nem tudok rendes barátokat szerezni? CSak az enym lehet hiszen az osztály fele ezt mondja. Egyre jobban érzem azt hogy én senkinek nem kellek. Hogy a jövöm az nem lesz . Hohy soha se fogok megfelelni az elvárásoknak. Mostnanában egyre többször omlok össze. Ez nem tudom a felvételi miatt alkotott stressz esetleg ezek az osztályos veszekedések de egyre többet gondolkodom azon mi lenne ha meghalnék. Kiváncsi vagyok ki mit mondana hogy reagálna. Ez feltünési viszketesség,depresszió? De a kérdésem az most akkor én vagyok a rosszfiú? Változtassak magamon és ha igen mit?