Én vagyok a hibás?

Nem sértésnek szánom, de nincs igazad; anno én is megkaptam valakitől, hogy nem igaz, hogy egy kávéra nem érek rá - közben úgy teltek a napjaim, hogy vagy bent ültem az egyetemen vagy otthon magoltam, írtam a beadandókat. Hogy időt spóroljak, azon az órákon, ahol félév végén volt vizsga és a tanár lexarta, ki mit csinál, amíg csendben csinálja, mások jegyzeteit elkértem és haladtam a tanulással más tárgyból. Emellett vezettem a háztartást, inténztem az ügyeket, stb. Ha volt szabadidőm, nem volt kedvem elhagyni a lakást sem, pláne mások társaságát élvezni. Szívesebben voltam magam vagy nagyon-nagyon közeli barátokkal, de velük is hében-hóban.

Valószínű az illető is elfoglalt ennyire.

Esetleg lehet, hogy a betegséged miatt nem tudod megadni az energiát neki, amit igényel cserébe az energiáért, amit adna Neked. Vagy szimplán annyi energiája elment a mindennapokra, hogy nem bírná, ha pluszban elvennének tőle.

Szerintem sincs igazad.

Nekem is van egy barátnőm akinek 2 évvel ezelőtt meghalt a lánya. Akkor többen is próbáltunk segíteni rajta, hogy érezze nincs egyedül, többször írtam neki, hívtam telefonon én is, de mindenkit elzavart, hogy ne zavarjuk most. Tiszteletben tartottuk, hogy a gyász miatt most nem akar senkit maga körül. Én fél évvel később ráírtam, hogy megtudjam jól van-e. A válasza annyi volt, hogy most nem akar beszélni senkivel, majd jelentkezik. Nem jelentkezett. Ln már nem hívom, nem írok, mert többször elutasított, nem kell még egy elutasítás. Lehet a barátaid is csak tiszteletben tartották azt, hogy beteg avgy, gyógyulni akarsz. Remélték majd jelentkezel. Neked kellett volna írni, hogy már jól vagy, minden ok. Ha te nem jelentkezel, akkor miért haragszol, hogy más sem jelentkezik?