Jogos volt ezért az irodalom egyes?

#9: Köszi! Kicsit olyan az oldal, mintha magát mindenki valami csodának és hibátlannak állítaná be, aztán másoknál meg rögtönítélőbíróságként nyomná a kivégzést.

#10: Érettségin megtörtént egy volt osztálytársammal. Rossz nevet mondott. Röhögtek egyet a tanári karban, aztán folytatta és végül négyes lett. Sőt, egyetemen nálam volt olyan, hogy a tételt nem tudtam, ezért másik tételről írtam és azt mondtam a tanárnak, hogy félreértettem. Írásbeli után jött volna a szóbeli, azt mondta, hogy nem jó tételt írtam, de jó a tételkidolgozás, szóval írhatok egy újat. Kettes lett.

És azért elmondásos, rossz szöveges failokat is hallottam már vizsgák alkalmával. Az a helyzet, hogy mi nem csodálkozunk, ha a világ nem csak olyan befásult emberekből áll, mint amilyenek itt vannak.

#12: Úgy, hogy ezt egy eget rengető hibának állították be, pedig erről szó sincs. Egy egyszerű figyelmetlenség volt, a feladatot pedig jól oldotta meg. Ilyenkor csak azok a megkeseredett emberek szoktak támadni, akik másokban a szálkát, magukban a gerendát sem... Legalábbis én eddig ezt a szintet csak ilyen emberektől láttam.

Ha pedig már tőlem megkérdezted, akkor magadról miért nem kérdezed meg a hasonló dolgot?

Khm... Hogy az istenbe sikerült levonni azt a következtetést, hogy akik egyetértenek a tanárral, azok vállalták érte a felelősséget, és nem akarták kicsinyíteni?

Szeretem, amikor valaki önként egyből szemlélteti is, amiről szó van.

Részemről off. Valószínűleg ezt a srácot is szépen elüldözi majd az országból az a szint, ami jó pár ismerősöm. Egyszerűen félelmetes, hogy mennyire lehúzó itthon az átlag. Legyetek büszkék magatokra az egyesetekkel.

Vannak súlyos és vannak nem súlyos hibák. Ez súlyos hiba, azért, mert ha az életben tévedsz személyes adatokban, az visszaélésre ad lehetőséget, csalást lehet vele elkövetni, GDPR talán ismerős azoknak, akik már felnőttek. Jelentéktelennek tűnhet egy dolgozat szempontjából, írhatod Magyarországot is kis kezdőbetűvel azért, mert túl álmos voltál, de munkahelyen meg van egy olyan munkavédelmi szabály is, hogy a dolgozó köteles munkavégzésre alkalmas állapotban megjelenni, pont azért, hogy ilyen tévedéseket ne követhessen el csak azért, mert ki van merülve, akkor el kell menni szabadságra, táppénzre, problémától függően. A hibák súlyozása az életre is felkészít, még ha nem is érzik annak egyesek. Tanulni kell belőle, figyelni kell, ha fáradt vagy, többet kell pihenni, ha beteg vagy, el kell menni orvoshoz és ki kell kúrálni. Egy rendszerhiba miatti téves számlázásért az ügyfelek verni fogják az asztalt, pedig lehet, hogy a programozó csak egy karaktert vétett el, mert előző este nem aludta ki magát.

Egyetlen elégtelen tanév kellős közepén semmi, nekem is volt, megtanultam a leckét, most felelősségteljes munkakörben dolgozom, és megtanultam azt, hogy mire fontos odafigyelni akkor is, ha éjjel valamelyik szomszédom hörgő metált hallgat és zeng az egész lépcsőház, és nem tudok aludni tőle...

Jogos volt a karó, ettől függetlenül a dolgozatot le lehetett volna osztályozni a tartalma alapján. Tehát én kijavítottam volna, értékeltem volna ÉS adtam volna mellé egy egyest is.

Az kb olyan, mint anno matekból: tök mindegy, hogy hány pontos és hányas lett a dolgozat, ha előfordult benne tagonkénti egyszerűsítés, akkor járt MELLÉ egy egyes is. Ha többször, akkor több egyes.

Én is követtem el ilyen hibát, kaptam érte egyest, elfogadtam. A tanárnak igaza volt akkor, igaza van most is.

Nyugi Vuki, igazad van abban, hogy senki sem tökéletes. Most már nyugodj meg, attól megnyugszol ;) Egyél csokit, szagolj virágokat. <3

Az azért ugye megvan, hogy itt nem tudásbeli hiányosságról, hanem egyszeri figyelmetlenségről van szó? Persze, a sok frusztrált embernek ez jó alkalom, hogy itt adja ki magából a fáradt gőzt. Kár, hogy a felhozott példák azért több ponton is sántítanak.

Egyrészt eleve hiba egy felnőttként vállalt feladatot egy iskolai dolgozattal összehasonlítani. Hogy miért? Mert mások a körülmények és az elvárások. Egy 25 évesnek, meg egy 16 évesnek "kicsit" mások a képességei. Nem véletlenül húzták meg 18 éves korban a felnőttség határát. Mi lesz a következő? Egy félévest büntetésből kidobtok otthonról, mert bekakált? És majd akkor kap kaját, ha csinál magának, mondván 30 évesen engem sem szolgálnak ki? Nem lehet mindent mindenkit azonos mércével mérni. Ráadásul a munkában valóban jobban oda kell figyelni, mint a tanulmányok során, viszont csak egy munkát kell végezned, és nem kilencet párhuzamosan. Egy iskolásnak meg mind a (kb.) 9 tantárgyból helyt kell állni. Nyilván alaposabb és pontosabb az ember, ha nem forgácsolódik szét a figyelme, és optimális esetben a leendő munkája olyasvalami lesz, amit szeret is csinálni, és amiben a többi képességéhez képest jobb.

Másrészt: a felhozott példák életszerűtlenek. Ja, igen, hozzuk fel példának az egyetemet. Feldereng annak a bizonyos államvizsgának a képe, ahol az előttem levő csávó a három tételéből egyet tényleg el tudott mondani jól, a másik kettő meg tele volt olyan hibákkal, amiért egy jobb érzésű tanár még kollokviumon sem engedné át. Vagy az a srác, aki matek szakon nem tudott osztani... természetesen semmi retorzió nem járt érte. Ha bajszos volt a vizsgázó, akkor azért alanyi jogon járt az elégtelen, mert "ő az összhatást nézi". Ugyanígy akkor is, ha a kötelező irodalomban alkalmazott jelöléseket használjuk, mert az neki nem tetszik. Ameddig ekkora mértékeket ölt a pofára osztályzás, és a puszta érzelmi alapon történő értékelés, addig nem hinném, hogy ezzel kéne példálozni.

Harmadrészt: a felhozott "életszerű" példák a mindennapi életben azért kicsit másként működnek. Igen, ha egy ügyfél helyett másnak mennek ki az érzékeny adatok, akkor az elég nagy baj. De nem is ismerek sok olyan munkahelyet (=0), ahol fejből kéne tudni az ügyfelek személyes adatait. Rendszerint csak ki kell keresni azokat, és le kell másolni. Nem fejből kell tudni, hogy Sinkovszky Jenőné most a Random utcában, vagy a Golyvás Irén utcában lakik-e. Sőt! Jobb helyeken eleve egy adatbázisból keresik ki az adatokat, ahol két kattintás, és nyomtatja is a rendszer a borítékot, vagy küldi magától az e-mailt. 10+ éve dolgozok közintézményekben, és egyszer sem találkoztam még olyannal, hogy bármilyen személyes adatot fejből keleltt volna tudni az adminisztrátornak.

Végül pedig: ez a tanár részéről óriási szakmai hiba. Egy felelet / dolgozat / vizsgamunka értékelésekor ugyanis figyelembe kell venni a helyes és helytelen; "tudott vagy nem tudott" válaszokat, és ezek alapján kell az érdemjegyet megállapítani. Jobb helyeken még azt is tanítják a tanárképzőkben, hogy hogyan kell egy feladatsornál megállapítani, hogy mire hány pontot illik adni. (Elemi tudásegységenként egyet. Ha pl. azt kérdezem, hogy ki, és mikor adta ki az Aranybullát, az két egység: mivel egyrészt egy évszámot, másrészt egy nevet is tudni kell hozzá. Ez így normál esetben 2 pont. Nem egy, és nem három.) Súlyozni természetesen lehet, de az nem súlyozás, hogy "hibás a cím, bevágom a karót". Amelyik tanár attól nem tud valamit értékelni, hogy hiba van a címben, az adja vissza a diplomáját. Igen, értem én, hogy a pontosságra és figyelmességre is valamilyen módon nevelni kell, de ennek nem az a helyes módja, hogy dühből még a helyes tartalmat sem értékeljük. Akkor sem, ha az a vétett hiba bosszantó.

Arról nem is beszélve, hogy egy pedagógus egyik fő célja az lenne, hogy a tanulókkal a tantárgyat megszerettesse, az érdeklődést iránta felkeltse/fenntartsa, és rávilágítson, hogy mennyire érdemes, és jó dolog tanulni. Amikor egy figyelmetlenség miatt porig rombolja a tanuló minden belefektetett munkáját, azzal nem hiszem, hogy ezt a célt akár csak kicsit is elérné vele.

Jesszus, nem ér meg ennyit az egész, hogy regényeket írjatok. A kérdező amúgy se tudta volna leírni a nevét, látjátok a kérdésében hogy írja le.

Kapát kapott, megérdemelte, ennyi, legközelebb jobban figyel.