Egyetemen milyen érzés elsős lenni?

Szuper! Izgalmas. Főleg, ha jó társaságot találsz magadnak :)

Nem jellemző, hogy lenéznek vagy szívatnak a "nagyok", mint gimiben, hiszen van jobb dolga mindenkinek, viszont sokszor segítenek (jegyzetek, tapasztalat).

Szakközépben hatalmas klikkesedés volt, sokkal inkább kizártak a "baráti" körökből ha nem cigiztél, nem buliztál, nem ittál. Sokkal jobban elítéltek külső belső alapján.

Ehhez képest az egyetem teljesen más volt, sokkal elfogadóbbak és befogadóbbak voltak az emberek. Nyilván vegyes a felhozatal, de simán ugyanúgy haverkodtam a csendes emberekkel mint a bulizósokkal.

Meg úgy alapvetően a "szabadság", saját életem irányítása, meg úgy az egész életszakasz jó volt.

Amondó vagyok, hogy az életem egyik legjobb szakasza volt az egyetemen eltöltött első 1-2 év.

Eléggé jó volt, de azért kicsit ijesztő a legelején.

Azt se tudtam anno, hogy mi a tököm az index pl vagy a Neptunt eszik e vagy isszák, stb. Beiratkozásnál sík ideg voltam, de utána szépen az ekején minden tisztázódott. :)

Mindenki nagyon kedves volt a másikkal, a klikkek csak később lettek meg. Illetve mindenki az a tipikus félénk kisgyerek volt, hogy nem mertünk a tanárhoz szólni, wcre se mertünk kimenni, nem mertünk a tananyaggal kapcsolatban email-t írni. Én egyszer beteg voltam és ezért paráztam, hogy mit szólnak, hogy hiányzok. :D De második félévben már ez nagyjából oké volt.

De sok én mindennek ellenére imádtam az elejétől.

Összeállítottam az órarendem, új barátaim lettek, a vizsgaidőszakot leszámítva lazább volt, mint a gimi.

Mondjuk én gimiben is kolis voltam, és elég sokat khm buliztunk, így nem szálltam el az első évben, mint sokan,akik megtapasztalják a szabadságot elsőre! :)

Mennyit buliztunk, istenem, de jó is volt...!