Egy hét múlva kezdődik az iskola (felnőttoktatás), de gyomorgörcsöm van. Mit tudok tenni?

Nagyon-nagyon hosszú lesz, de ha van kedved végigolvasni, már azt is megköszönöm.

Milyen tanácsokkal tudnátok segíteni, ha a következő helyzet áll fenn:

Utolsó év következik, szakmát tanulok. Az iskoláról annyit mondok csak, hogy elit iskola, hiányszakmát tanítanak. Régen nagyon nehéz volt a felvétel (nagyon komoly pszichológiai vizsgálatokhoz kötötték), de most már annyira kevés az ember, hogy szó szerint minden hülyét felvesznek már és ezek az emberek bármit megengedhetnek maguknak, mert tudják, hogy nem rúgják ki őket az intézményből.

Van 3 osztálytársam, akik nagyon rosszindulatúak, engem pedig már a legelején, már az első naptól kipécéztek és "céltáblát rajzoltak rám".

Megaláznak, kiforgatják a szavaim, ellenem uszítják az osztály többi tagját is, akik sajnos csordaként viselkednek. A többi ember nem rossz, nem gonosz, csak könnyen irányítható, és ezt az a bizonyos 3 ember (vagyis inkább 1, az osztály hangadója) ezt nagyon jól ki is használja és képes mindenkit ellenem fordítani.

Nem csak az osztályt, hanem az oktatókat is.

Ezt a 20-24 éves korosztályt nem tudom megérteni. Hiába vagyok 26 éves, egyszerűen nem értem amit sokszor mondanak, vagy nagyon gyerekesen viselkednek, mintha valami kiscsoportos óvodába csöppentem volna. Ezt sosem mutatom ki, vagy jegyzem meg, egyszerűen távolabb próbálok lenni az osztályomtól.

Talán éppen ezért, valamiért az oktatókhoz kerültem közelebb. Nem, nem én nyalizok, sokszor ők jönnek oda hozzám beszélgetni a menzán, vagy órák után (férfi és női oktatók, vegyesen). Tőlük azt szoktam hallani, hogy látszik, hogy felnőtt ember vagyok már, nem "ostoba, neveletlen hülyegyerek", mint a legtöbb itt tanuló. És hogy velem lehet normálisan kommunikálni.

Ezt bóknak vettem és jól esett.

Tavaly viszont az a bizonyos főkolompos, hangadó osztálytársam valahogy ellenem fordította a tanárok többségét is, miután valahogy megtudta, hogy én velük jóban vagyok (megjegyzés: emberileg vagyok jóban az oktatókkal, a tanulmányi eredményembe egyáltalán nem játszott bele, hogy kijövök-e egy tanárral, vagy sem).

Észrevettem, hogy egyik napról a másikra az az oktató, aki az intézményben köszönt és mosolygott rám, most már válaszra sem méltatja a köszönésem.

Órákon ha jelzek felé valamit, rám néz, de odébb megy. Szóval ilyen grimaszolós fancsali képpel néznek már rám az oktatók is, mintha valamit pletykálnék róluk, vagy ilyesmi. Kerülnek.

Mivel az oktatókkal mégsem vagyok puszipajtások, csak párszor jól elbeszélgettünk, dumáltunk, nem tudom megkérdezni, hogy "Mondja, haragszik rám valami miatt?". Úgyis azt fogja mondani, hogy nem, vagy nem is válaszolna.

Van egy évfolyamtársam, aki egyik ebéd közben leült mellém, és miközben beszélgettünk, szóba hozta, hogy az osztályunk nagyemberét hallotta 2 oktatóval is beszélni, miközben azt mondta nekik, hogy én miket mondok a tanárokról és hogy én milyen megátalkodott gazember vagyok, akiben nem szabad megbízni (nyilván nem ilyen szépen mondta, de röviden ennyi).

Az okatók pedig megköszönték(!) neki, hogy erre felfigyelt és hogy szólt.

Én teljesen le voltam döbbenve, mikor ezt elmesélte nekem az évfolyamtárs.

Nem tudom, hogy hazudott volna-e, mert igazából ebből neki miféle előnye származna? Másodrészt pedig nem is erről beszélgettünk eredetileg, senkinek sem meséltem arról, hogy furcsák velem a tanárok mostanában.

Valahogy az osztályom hangosa szóba került és ezután mondta, hogy "jut eszembe, a minap hallottam őt a tanárral beszélni..."

Szóval ez az ember, vagy ez a három ember azon kívül, hogy szünetekben lelki terrorban tart, megaláz, kigúnyol, kicsúfol, még rosszindulatú pletykákat is terjeszt rólam az oktatók között.

Idén májusban megpróbált kirúgatni is az iskolából, mert egy olyan hazugságot dobott be rólam a tanárok közé, ami tulajdonképpen már bűncselekmény lenne. Nem részletezem, már így is kisregényt írok, de a lényeg, hogy annak volt köszönhető, hogy nem lett belőle semmi, hogy van két oktató, akit nem olyan könnyű átverni és manipulálni, így ők voltak az elsők és az utolsók, akik az igazgatónál kiálltak mellettem, hogy "semmi bizonyíték sincs hogy XY(én) ilyet követett volna el, sőt ismernek is engem annyira, hogy ilyen tett merőben távol álljon tőlem!"

(Egyébként tényleg nem is csináltam semmi rosszat. Tényleg, az egész csak egy koholmány, amit azért talált ki egy vagy három ember, hogy tőlem megszabaduljon).

Ez a két tanár az utolsó mentsváram, de ezt a rosszindulatú osztálytásat nem lehet lapátra tenni. Túl sok embert manipulált már, és különben is emberhiány van nálunk.

Így viszont nagyon félek a jövő héttől, hogy ugyan mivel fog engem ismét megalázni és lejáratni, illetve milyen terve van most, hogy megszabaduljon tőlem. Rendesen félek.

Egyedüli reményem, hogy a fent említett két oktató még idén kitart mellettem és nem fogja őket is bekebelezni.

Ezt az ember, vagyis ezt a három embert még utcaseprőnek se szabadna engedni, nemhogy erre a munkakörre. Nem vagyok vallásos, de a jóisten segítse meg az embereket, akik velük fognak majd dolgozni jövőre. Vagy akik felett később valódi hatalmuk lesz.

Már rengetegszer fantáziáltam arról, hogy ezt a három ember szépen sorban el kéne páholni, vagy jól móresre tanítani őket, csak sajnos a mi iskolánkban a hangos szó, balhézás, ne adja ég tettlegesség, verekedés egyenlő lenne a kirúgással.

(Szintén májusban, két utolsó éves összeverekedett egyik nap, és bár 1 hetük lett volna a záróvizsgáig, hivatással nem összeegyeztethető viselkedés miatt mindkettőt kicsapták őket.)

Ugye milyen érdekes? Aki jól megérdemelne egy kiadóst pofont, vagy azt, hogy elküldjék őt a drága édesanyjába, nem lehet megtenni, mert a kirúgás veszélye fenyegetné a másik felet, aki csak próbálja megvédeni magát.

Ám ő megteheti azt, hogy ócsárolja, lelkileg bántsa és megalázza a másikat 20-30 ember előtt. Ez már nem probléma.

De akkor mégis, mit tudnék tenni idén?

Utolsó évem, valahogy fél lábbal is, de ki fogom bírni! Legalábbis igyekszem nem idegösszeomlást kapni, mert fontos nekem ez a szakma, ebben tervezem a jövőm. Nem szándékozom pár ember miatt feladni az álmaim.

Ők mintha mégis ezt akarnák elérni.

Bónuszként egy szavazást is kirakok, hogy TI MAGATOK mit tennétek ilyen helyzetben (ez leginkább azért érdekel, hogy lássam, más mit cselekedne. Az én esetemben leginkább a legépelt válaszok lesznek a leghasznosabbak, a szavazás tényleg csak egy "felmérés" lenne, puszta kíváncsiság). :)

Egyébként én nő vagyok, az ellenfél pedig srác. A másikak egy fiú és egy lány.