Általános suli, gimnázium vagy egyetem a jobb?

Mind szörnyű. Egyik sem arról szól, hogy segítsen kibontakozni, megtaláld magad, és a legjobb lehess abban ami érdekel. Csak lenyomnak a torkodon valamit, amit vissza kell mondani. Az a legjobb bennük, aki jól tud magolni. Semmi értelmük így, nem készít fel semmilyen munkára, se az életre.

A szociális része is teljesen alkalmatlan... tudatlan barbárok viaskodnak egymással a nagy semmiben, amitől senkinek sem lesz jobb. Ilyen trash szemét lesz mindenkiből... értelmes jellemfejlődés lehetetlen.

Egyetem a legkevésbé rossz azért. Ott lényegében a legtöbb az olyan anyag, ami érdekel, hiszen azért megy oda az ember. Illetve már nagy a szűrés, kevés a zokni agyú ember, ki tud alakulni valami előbbremutató kommunikáció, létesülhetnek jövőben hasznos kapcsolatok.

Ált és középsuli az teljesen trash... nagyon ritka, hogy bármiből értelmes dolog jöjjön ki.

Művészeti szakközépbe jártam, és imádtam, nagyon jó volt az osztályközösség.

Az általánost nem szerettem a sok gyökér miatt, a sok "apám ismerőse a tanárnak, azt csinálok, amit akarok, akkor sem szólnak rám" miatt. Emelett szekáltak is, és persze a tanár úgy csinált, mintha észre se vette volna. Az egyetem megint más, független. Ott elsőben úgyis kiszóródnak azok, akiknek nem való a szak, úgy általában magafajtákkal van együtt az ember.

Személy szerint egyetem, utána általános, majd gimi.

Most, egyetemen, végre olyan emberekkel vagyok körbevéve, akik jó hatással vannak rám, nincs kibeszélés és furkálás, mindenki teljesen elfogadó, közvetlen. A tanárok is 1-2 kivétellel nagyon lelkesek, emberségesek és mosolyogva köszönnek vissza az épületen belül, és kívül is (legalábbis nekem igen). Sok egyetemi programon bár nem voltam, de szinte mindig van valami, több vendégelőadó is volt órákon, órákon kívül, akikről szintén csak jókat tudok mondani. Két negatívum, hogy húzósabb órarendem volt, így korán kellett kelnem, valamint a csoportmunka helyenként nem igazán ment túl zökkenőmentesen a mostani félévben.. Kapcsolatépítésre messze ez a legjobb, itt a legkönnyebb, illetve nagyon jó barátokat is szereztem/szerzek.

Általánosban az alsós ofőmtől eltekintve egyik tanárról sem tudnék rosszat mondani, az a nő viszont.. inkább bele sem megyek, a lényeg, hogy pár kollégája is fellélegzett, az osztállyal együtt, amikor nyugdíjba ment. Szerencsére utána nem igazán nézett vissza ránk. Felsőbe szerettem járni, az órák is jó hangulatban teltek, de mégis kellő komolysággal. Alapjáraton azért nem volt rossz az osztályunk, bár nem mindig volt túl nagy az összetartás.

Ami meg a gimit illeti.. 2 kifejezetten rossz tanárhoz is volt szerencsém, akik nagyon nem a pályára valók (végül mindkettőt elbocsájtották, de nekünk akkor már nem is lett volna velük tárgyunk), volt vasszigorú, volt tantárgyát nem komolyan vevő, amolyan "csináljatok, amit akartok a házirend keretein belül", csak sajnos egyikük pont egy nyelvtanár volt.. Viszont volt nagyon tüneményes, emberséges tanárunk is, akit és akinek óráját imádtuk és második ofőnkként tekintettünk rá. Rajta kívül is voltak még jobb tanárok is, szerencsére.

Az osztályközösség pedig nem volt túl jó. Nagyon erős klikkek voltak, aminek többsége már a suli előtt megalakult, így akik nem ismertek senkit előzetesen, kapásból hátrányból indultak. Rakat dráma volt, sok kibeszéléssel és furkálással, és egy fiúcsapat rendre kiröhögött mindenkit nyelvórákon, a tanár meg nem igazán tett ez ellen semmit sem. Pár tárgy órájától eltekintve, összességében jó hangulat volt, de nem igazán találtam a helyem az osztályban.

Azt hittem, hogy jobban fog hiányozni a gimi és az általános, de abszolút nem. Voltak szép emlékek, de nem mennék vissza. Pár baráttal tartom is a kapcsolatot, általánosból és gimiből, a többiekről viszont nem tudok semmit sem, ami nem is zavar különösebben.