Miért mindig nekem kell kezdeményeznem?

Szóval osztálytársakkal pl csak akkor beszélek, ha én kezdeményezem a dolgot. Ha megszólítom őket, szívesen beszélgetnek velem. (Vagy csak színlelik?) Van egy ember, akit közelebbinek érzek, ő áll hozzám a legközelebb az osztályból, de ő is csak olyan alkalmi haver. Nagyobb társaságban, ha így összegyűlünk, csak néha szólok közbe, mert nem vagyok az a mókamester. De ha ketten-hárman beszélünk, akkor kezemben tartom a beszélgetést, kérdezek meg hagyom beszélni a másikat, egyszóval kis csoportban megy a dolog. Miért mindig nekem kell kezdeményeznem? Kiszámíthatatlannak gondolnak, vagy különcnek, vagy másnak, mint amilyenek ők? Mondjuk eléggé különbözök tőlük. De ez kezd már elbizonytalanítani, lehet hogy valamit rosszul csinálok, pedig minden tőlem telhetőt megteszek, kifogástalanul viselkedek, csak az érdemleges gondolataimat mondom ki

18 f