Miért alulmotiváltak, depisek a mai fiatalok?

érdekesek a válaszok, részben szerintem mindenkinek igaza van. Persze az is igaz hogy érdemes különválasztani a valódi depressziót, stresszt, és egyéb valódi problémákat a "depitől", a nyafogástól meg az ilyenektől (meg persze ezeken belül is lehet még sokféle minden)

De az igaz hogy mindkettőt okozhatja ugyanaz is, lehet átfedés. Az hogy valamilyen értelemben kényelmesebb világban élünk, okozhat valódi problémát, az hogy ilyenek a családok ma, a körülöttünk lévő világ, előidézheti azt hogy valaki csak lusta, elkényelmesedett, nyafogós (így azt mondják rá hogy depressziós, alulmotivált) de azt is hogy valóban problémáktól szenved...

Egyrészt az amit már írtam előttem, hogy a világ kezd elhidegültebb hely lenni. Eleve kezdve a családdal, a modern dolgok, kütyük miatt távolság keletkezik mindenki között, még az egy házban élők között is. Például a gyerek vagy akárki, mikor otthon van, csak gépezik. Persze ha nincs más, mit csinálna (talán mégis lehetne valamit találni). El sem tudják képzelni hogy mennyire jó mikor más emberekkel együtt csinálunk valamit. Én is észrevettem magamon, akár csak a beszélgetés, vagy egyéb feltölti az embert. Az emlősöknél az oxciton hormon felszabadulására kerül sor, ha egymással kapcsolatba kerülnek, állat és ember között is (senki ne gondoljon semmi rosszra :) Ez végül is boldogság hormon, egy a sok közül. Persze ez már a szülőknél is lehet hogy probléma, aztán a gyerekre ez is hatással van. Aztán persze ezek a gyerekek egymás közt is úgy viselkednek hogy inkább ellenfelek, versenytársak, (még a barátok is) mint barátok,vagy társak. Ez sem éppen segít.

Másrészt ott van eleve amit látnak a világból. Annyi információ árad mindenfelől, hogy nemcsoda hogy összezavarodik, eltéved valaki (főleg úgy hogy ha nem is tudja az irányt). Jól írták előttem, hogy fontos a cél. Ha valaki nem látja a célt, nincs neki, akkor az komoly probléma.

Mi volt másképp régebben? Természetesen a régiek élete keményebb volt valamilyen értelemben. Valamilyen értelemben meg egyszerűbb. Azt írtuk hogy a kényelmes élet sem jó, a cél hiánya főleg nem. Nos, régen azt mondták eriggy fiam, csináld ezt csináld azt, a gyerek otthon segített, aztán ment valamit csinálni, ezt vagy azt dolgozni. Nem volt ennyi minden, nem volt ennyi információ, a cél tisztább volt. Ráadásul akkor jobban megkapták az "indítólökést". Lehet azt mondani hogy ezek miatt egyszerűbb, sőt, nyugodtabb volt az élet (persze nem arra célzok hogy nem volt stresszes, de egyszerűbb volt minden, már amiatt hogy nem volt ennyi minden ráadásul emberközelibb, nem ennyire eltávolodott).

Mindenhol azt hallani, hogy manapság már nem lehet megélni ebben az országban. A diploma sem ér semmit, a lakosság nagt része napról napra él. Nem túl bíztató jövőkép. Ugyanennek köszönhetően a szülők is dolgoznak látástól vakulásig, alig látják őket a gyerekek, akkor is stresszesek.

Nálunk is ez a helyzet.

Szerintem azért mert elmenni nincs pénzuk idelyük és barátokat is csak a face book on keresztül van. Mikor pedig valami probléma van egydül maradnak. És ettől bedepiznek.

Szerintem a kényelem az oka meg az emberek mentalitása. Ha valaki meg nem kényelmesen lábat lógatva él hanem mondjuk fát vág akkor az egyből egy aljas retkes kétkezi lenéznivaló droid. És ilyesmikből fakad szerintem..