Ti elmennétek ilyen esetben a 10 éves osztálytalálkozóra?

Szíved joga eldönteni, hogy szeretnél-e menni vagy sem. Ha jól értem, már nem tartod a kapcsolatot senkivel a volt osztályodból, ugye? Akkor meg miért érdekel, mit gondolnak rólad ha nem mész el? A saját boldogságod szerintem fontosabb, minthogy más jó véleménnyel legyen rólad.

Én anno eléggé kilógtam az osztályból. Nem voltam senkivel rosszban, de különösen szoros kapcsolatom sem volt senkivel. Öt éve érettségiztünk, most lesz az első osztálytalálkozónk. Nem fogok elmenni, meg sem fordult a fejemben; szerintem ők sem csodálkoznak majd rajta. Nem fogok csak azért bájologni nekik és rosszul érezni magam, mert szerintük így illik. Nyersen fogalmazva már semmi közöm hozzájuk. Azóta nem beszéltem velük egy szót sem, hogy utoljára kisétáltam a gimnázium épületéből.

Sosem értettem, hogy az emberek miért bonyolítják túl az életüket.

Ha nem akarsz elmenni ha a hátad közepére sem kívánod ezt a találkát akkor minek agyalsz, hogy menj vagy sem? Nem mész és kész. Nem kell foglalkozni vele.

Nem fog összedőlni a világ, és az a tragédia sem fog érni, hogy a régi osztálytársak közül páran nem fogják tartani a kapcsolatot veled. Gondolom eddig sem voltatok napi kapcsolatban.. Akkor meg? Mit kell ezen túrázni??

Én a 30 éves általános iskola találkozón nem fogok részt venni, egyszerű oknál fogva. Amikor még otthon éltem és volt az 5-10 éves találkozó, senki nem szólt, hogy találkozó lesz, gyere el. Pedig tudták hol élek, mert általános iskolásként is ott éltem. Mivel akkor nem kellettem, most már nem érdekel. Most, hogy külföldön élek,és ugye itt van a net csodája az augusztusi találkozóra hetente egyszer mindig felhívják a figyelmemet, hogy ugye elmegyek?? Nem. Nem érdekel már.

Te is döntsd el mit akarsz. Ha menni akarsz akkor menj. Ha nem akarsz menni akkor ne menj. Ennyire egyszerű a válasz.

Ha nem érezted jól magad, és nincs kedved, akkor ne menj el.

De mi volt a baj?

Nekünk nemrég volt, és kicsit furára sikerült, sokan villogtak, dicsekedtek, egyfolytában fényezték magukat, pedig én úgy képzeltem el, hogy majd a régi sulis hülyeségeinkről fogunk beszélgetni meg nosztalgiázni.

Annyira nem volt jó, és nem csak nekem nem tetszett, úgyhogy páran összebeszéltünk és utána találkoztunk, ami már tényleg normális sztorizós, nevetgélős találka lett.

Csak akkor menj el, ha van is kedved hozzá. Ha nincs, ne menj, nem kell túlbonyolítani. :)

Én nem csíptem osztályközösségem, az osztályfőnököm egyenesen utáltam (kölcsönös volt), akik számítanak nekem, azokkal máig tartom a kapcsolatot, a többivel meg totál nem érdekel, mi van, így nem járok semmilyen osztálytalálkozóra.

Ha nagyon megváltoztál, akkor ne menj el. Úgy fogod magad érezni másnapra, mint akit visszarántottak a múltba és visszapasszíroztak egy olyan szerepbe, amit már rég ledobtál magadról.

Az osztálytalálkozók arról szólnak, hogy dicsekszünk és panaszkodunk, no meg csakis a szépre emlékezünk, és ahogy telik az idő, egyre szebbek lesznek azok a múltbéli képek és egyre kevésbé igazak.