Mit tegyek? Tanáromat kezdem inkább kerülni

Ha a szíveddel nem tudsz zöldágra vergődni, beszélj az eszeddel!

Van értelme ennek az egésznek? Ne erre pazarold az energiád!

"Néha úgy érzem magam mint az Edward az Alkonyatból amikor Bellát látta meg. "

lol ez a hasonlat :D

amúgy, hány éves vagy?

Én is vonzódtam az egyik fiatal tanárnőhöz,aztán rájöttem,hogy lehetetlen ez a dolog,mert kislánya van meg óriási a korkülönbség,na meg mert heteró.(ez megtörtént 1 nap alatt)

Bevallottam magamnak még az ő érkezése előtt,hogy én biszex vagyok,meg volt is egy lánnyal 2 éves nagyon jó kapcsolatom...aztán most ítélj el,ha akarsz,de nagyon nem fog érdekelni.(annyira megszoktam,hogy elítélnek,bármit csinálok)

Aztán ugye rájöttem,hogy így is szabad vele beszélgetnem,meg néha-néha a közelébe lennem,meg szabad a szemébe néznem...:)

És ugyanúgy minden kedden,amikor órám volt vele,akkor boldogan besétáltam a demos terembe(gyakorlati),és belenéztem néha a szemébe,és mosolyogtam rá,kit érdekelt,hogy mi lesz,ha észreveszi.Egyszer kicsit elértem a határt,amikor megkérdezett,hogy vajon miért is akarok én vele annyira beszélgetni(mert írtam egyszer neki,amilyen hülye voltam),de aztán valamit motyogtam neki,hogy jaj,ez meg az van(éppen akkor kezdtem a jogsit,és az oktatóm elkezdett tapizni meg puszilgatni,én meg lekoptattam a vén fattyút),az meg eljátszotta a hattyúk halálát.

Nekem meg kapóra jött,hogy ott egy tanár,akivel megbeszélhetem,ha már anyám nem ért meg és nem tesz értem semmit.

Aztán ő tanácsolta,hogy igen is,a végletekig menjek el...stb.Végülis véget ért ez a dolog,és közben egyre jobban a tanárnőbe szerettem,mert imádtam,amikor mosolygott,meg olyan kis modernül fogta fel a világot(persze néhány defekttel).Imádtam,hogy volt mersze kiállni a volt férje ellen...stb.

Mindig mertem álmodozni róla,engedtem magamnak,hogy elszabaduljanak az érzések,nekem nem volt ez,hogy féltem,mert nem volt mitől.Amíg az én titkom maradt a dolog,addig nem kellett attól tartanom,hogy miattam kirúgják esetleg,vagy éppen ellenem menne fegyelmi.Tudtam tartani a szám,ennyi kell ehhez az egészhez.

De amúgy sosem merészkedtem a személyes szférájába,ő mesélt mindig.Sosem hittem el ténylegesen,hogy együtt lehetek vele,vagy valami!Mindig reálisan fogtam fel a dolgokat,de mielőtt este elaludtam volna,néha álmodoztam arról,hogy milyen lehet vele(nem csak a szex),most nem akarok álszent lenni...nyilván az ember nem csak érzelmekre vágyik,hanem testiségre is.

És amikor kedden reggel felkeltem,akkor hiába volt az első óra előtti idő(negyed óra) gyógytesi,én akkor is boldogan keltem fel,mert tudtam,hogy aznap órám van vele...:D és amúgy nagyon sokszor kérdezett csak úgy simán bele,hogy rendben van-e minden!:)

Rendes volt,közvetlen volt...semmi gáz nem lett ebből a dologból.Szerintem ha elmondtam volna neki ezt a dolgot,akkor is úgy állt volna hozzá,hogy nem lett volna idegbeteg.