Ha iskolában a folyosón megszólítana titeket egy magányos, önbizalomhiányos gyerek, milyenek lennétek vele?

persze, szeretek ismerkedni

Én igen, bár elég jóindulatú ember vagyok, szóval nem hinném, hogy mérvadó lennék ebben a helyzetben.

Megkérdezném tőle, hogy fent van-e gyakorin.

Azért ez nem olyan egyszerű. Mert, ha egy kretén vagy, akkor lehet kellemetlen a dolog :D De persze ez ne tartson vissza. Csak tudd, hogy esetleg sokat kell próbálkozni. És közben gyakorolni. És egyre jobbnak lenni abban, hogy a másikkal való kommunikációdból ő úgy jöjjön ki, hogy jobb a kedve mint előtte.

Kedves lennék hozzá, meglepődnék. Örülnék hogy megszólított egy magamfajta gyerek, kiváncsi lennék rá. De az is lehet hogy meg lennék ijedve tőle.

Én beszélgetnék vele, de csak akkor ismételném meg a találkozást, ha van esze és normálisan képes viselkedni. Ha ezek megvannak, tőlem jöhet.

kedvesen, és semmiképp nem lekezelően. nem tudhatom, hogy miért olyan az illető, amilyen. én is magányos és önbizalomhiányos voltam, bántott a visszahúzódásom miatt mindenki, aztán senki nem tudta, hogy milyen családi balhék voltak nálunk otthon, miért lettem én "szociális selejt". engem amúgy is vonzanak az introvertált, zárkózott emberek.

Szerintem minden normális ember némi jóindulattal fordulna felé és dumálgatna vele. Jó esetben kiderül, hogy ő is értékes ember és be lehetne mutatni másoknak is és még a végén kialakulna egy haveri köre. Rosszabb esetben, ah nem szimpi, akkor is finoman lehet az ember távolságtartó, de nem kell megbántani!