Tudnátok segíteni?

nem fognak annyira összemosódni a napok.

ha vannak barátaid az osztályban akkor többet tudsz velük lenni

Nem kell otthon lenni :D

Komolyan: party van ezerrel, végre vannak kihívások, van, ami lekösse a depresszív, önsajnáló gondolat-csíráimat (hajlamos vagyok rá)

Tudom, hogy ez most depressziósnak fog tűnni, de csak gondolj bele. Most 17 vagy, még legalább 60 évet fogsz élni, mi lesz még később. Nem azt mondom, hogy ez felment a nyomás alól, de az, az igazság, hogy ez ennél már csak nehezebb lesz.

Pislogsz, kettőt aztán majd ott állsz munka meg pénz nélkül. Na, akkor legyél ideges, de még akkor se nagyon, mert aztán majd jön ő aztán elmegy aztán megint jön egy nagy ő az is elmegy aztán úgy a 12. ilyen nagy ő és a 15 alkoholista korszakod ("ki, én? én csak bulizok ezerrel, mikor, ha most nem?" Időszakok) után majd (ha szerencsés vagy) jön a nem annyira nagy, ám tartós kapcsolatra hajlamosabb ő, jön a család. Sikerüljön összehozni a gyereket, sikerüljön megtartani a munkát, úgy hogy nem alszol, miután összehoztátok a kicsit. Aztán támogasd, gondozd a családot, ne csaljanak meg, megcsaltak újraépítsd a kapcsolatot a pároddal. A gyerek már gyanús, 12 éves és cigizik 14 és iszik 16 első lebukás fűvel. Közben a kis aranyos szerelemgyümölcsből egy tuskó, érzéketlen, senkiházi lesz, csak te nem látod. Megtettél mindent, a másodállás legalább eltereli a figyelmed a gépezésről, de végre 19 múlt, kezd megjönni az esze, még egyszer megcsalnak, már megszokod lassan, te is félre lépsz, ha neki szabad neki is. Minden nap ugyan az, de legalább a gyerek egyetemre megy, albérletbe költözik, jöhet a plusz túlóra. Csak a derekad ne fájna. Már a szex sem ugyan olyan, mint régen volt, megváltoztatok, veszitek észre, hogy mindkettőtök esetében fenn áll az a tény, hogy ami régen büszkén dacolt a gravitációval, mára már feladni látszik a harcot. A tortádon sokáig egy gyertya egy évet mutatott, ma már inkább egy számot tűztök, ki hogy megspóroljátok az öt percesre kihúzódott "díszítést". Múlnak az évek, a lassan itt az unoka, segíteni kell a fiataloknak, te mégy, ő megy, ők jönnek, az utazás hosszú, de legalább ingyen van. Sok játék, csak nehogy bajuk essen, a medence, a park, az udvar, mind veszélyforrás. Régen a barátoknál, ma már a korházban töltesz el egyre hosszabb napokat. A napi tabletták száma évről évre a korod gyökével emelkedik. Közben kapod a rossz hírt, hogy ő már nem lesz sokáig melletted, az utolsó perceket együtt töltitek. Mi lesz veled, és miért nem te vagy az első. Mit fogsz csinálni most. A szépre emlékszel, a rosszra már nem is tudsz. Egyedül egyre hosszabbak a napok, és már az unokák hangja sem tölti be az ürességet. Az egyedüllét szólamait kényszerű utazások és mosolyok törik meg, s elmondhatod, hogy ami az emberi testen fájhat, neked az már fájt. Sokat élsz a múltban, ha akkor azt az ajánlatot elfogadom... ha akkor megfogom az ő kezét... ha nem engedtem volna annyit dohányozni... Lassan fáradsz, minden hiányzik, a bor egyre jobban esik, vajon mennyi lehet még hátra? Majd felkelnél, de a kezed zsibbad, és nem kapsz levegőt, lecsúszol a székről, segítségér kiáltasz belül, de a szád már nem reagál.

Hát szóval röviden ennyi: Tegyél meg mindent, amit tudsz azért, hogy jó legyen, és akkor talán sikerül. Egyébként úgyis jön majd rosszabb meg még rosszabb, amikor majd visszatekintesz, hogy, uh de jó lenne most is csak egy újévet kezdeni a suliban. :)