Nem tudom hova tenni, amit érzek. Ez már vonzódás?

Sziasztok!

Az a helyzet, hogy a büdös életben nem gondoltam volna, hogy egyszer egy ilyen kérdést fogok feltenni ezen az oldalon, de nagyon szükségem lenne egy-két jó tanácsra olyan emberektől, akik már átéltek ilyet.

Mindig meglepődve olvastam a "beleszerettem a tanáromba"-típusú kérdéseket. Személy szerint én sosem ítéltem el ezeket az embereket, csak egyáltalán nem értettem, hogy mit éreznek.

Nos, a történetem ott kezdődik, hogy egy hónapja kezdődött az egyetem. Mint minden gólya, én is igyekszem megtalálni a helyem ebben az egyetemi életben, ami nem megy mindig a legegyszerűbben. Ahogy teltek-múltak a hetek, azt kezdtem el érezni, hogy megtaláltam a kedvenc órámat, amit egyszerűen imádok! Igaz, hogy sokszor az anyag felét nem értem, de a tanár miatt minden egyes pillanatát imádom.

Sokat gondolkoztam ezen a dolgon, hogy miért lett hirtelen ez a tantárgy egyik pillanatról a másikra a kedvencemmé és rá kellett jönnöm, hogy akár tetszik nekem, akár nem, de én keményen beleszerettem a tanár úrba -vagy legalább is igen erősen vonzódom hozzá. Próbáltam összegyűjteni azokat a dolgokat, amik tetszenek benne: a legjobb előadó az egyetemen, minden órája élvezetes, humoros, jókedélyű, mindenben segít a diákjainak. Fiatalságához képest hatalmas tudása van, a szakmájában az országban az egyik legjobb. Jóképű, kicsit őszes már és borostás, cuki a nevetése.

Én nem akarok tőle semmit -bár, ha véletlen folytán úgy alakulna a dolog, hogy mi együtt, annak persze örülnék-, de segítsetek elérni azt, hogyha rám néz, ne az legyen, hogy lefolyok a székről az asztal alá, és ne úgy menjek be minden órára, hogy remeg a gyomrom, izzad a tenyerem és izgulok. Komolyan mondom, úgy viselkedek, mint valami idióta kamaszlány. De nem tudok ez ellen mit tenni, egyszerűen az érzéseimet nem irányíthatom.

Remélem fogok kapni normális válaszokat is :)

Köszönöm, puszi :)