Az elgondolkodtató hogy az osztálytársaim a tavaszi szünetben osztálykirándulást szerveznek és nem is szólnak nekem? Persze úgyis megtudom, netes világban élünk. Szóba kéne ezt hoznom később hogy miért nem hívtak meg?

megértem, hogy rosszul esik, és a tanárok helyében nem is mennék el iskolán kívül szervezett osztálykirándulásra.

szerintem ezzel túllépik a hatáskörüket.

szerintem a tanárok nem tudnak róla, hogy te nem vagy meghívva.

és hát mit mondjak, ez van, érthető, hogy bánt, de nem tudsz mit tenni. nem kötelező meghívniuk egy iskolaán kívül szervezett programra.

nyilván, ha meghívnak, fennáll a veszély, hogy igent mondasz, és ezt el akarták kerülni.

majdnem minden ember jár így, ráadásul sokszor az élete folyamán, hogy nem hívják meg ide-oda, kirekesztik, és azt sem érti, miért.

ez van! a lényeg, hogy ettől még próbáld jól érezni magad, bár elhiszem, hogy ennyi idősen ez még jobban megvisel.

"Elmenni úgyse mentem volna, de sértő hogy a hátam mögött szerveznek programot. Formálisan hívjanak meg, és szépen megköszönöm, nemet mondok és ennyi.

De azért ezt az udvariassági kört fussák már le. Vagy nem?"

Nekem ebböl ugy tünik, hogy néhány ilyen udvariassági körön már tul vannak. Te ilyen vagy, elfogadták. Te elérted ezt náluk. ENNYI!!!

igen, az igaz, hogy ha már sokszor előfordult, hogy nemet mondtál, akkor fölöslegesnek is tartják, hogy megkérdezzenek. senki sem szereti, ha visszautasítják, pláne, ha folyton.

nekem elég 2-szer, de nagyon max 3-szor nemet mondani, és az illetőt teljes mértékben elfelejtem.