Miért van, hogy okos gyerekek "lezüllenek"?

Az úgynevezett kiégésről (burnout) lehet szó. Ez akkor szokott előfordulni amikor a sok munka vagy a jó képességek elismerése valamiért elmarad. Esetleg az veszi el a kedvét a tanulástól hogy előre a várható alacsony fizetésekre gondol.

Az egyetemen remekül értettek hozzá egyes tanárok hogy a hallgató kiégjen. Például előadtak olyan dolgokat hát hogy a munkahelyen "középcsókák" leszünk. Ez eléggé meglepett, hisz tanulmányi versenyeket nyertem, vagy a diplomamunkám témáját a mai napig sikerrel alkalmazza több európai autógyár. Így hát felmerült a kérdés bennünk hogy akkor kik lesznek a felsőcsókák ha nem az aki a legtöbbet teszi az emberiség előrehaladásáért. Ja nem ők, ezért az elismeréshez igazítottuk a teljesítményünket. És komolyan mondom egészen jól esett azt nyújtani amit én kapok. Talán ez volt a gyógyszer a kiégésre.

Hasonlít ez arra amikor a munkások támasztják a lapátot hogy a munkás és a lapát el ne dőljön. Az elismeréshez igazítják a teljesítményüket.

Teljesen más az általános iskolai és a középiskolai oktatás. Egy középiskola felnőttesebb, többet kell teljesíteni, és rövidebb idő alatt. A tét is nagyobb, ha elszúrsz egy dolgozatot az óraszámtól függően akár már meg is pecsételhetted a félévi jegyedet abból a tantárgyból.

Ha matek szakra megy az ember, egészen biztos hogy változik a matematika órák menete. Több, nehezebb anyag, gyorsabban. Anno én is azt hittem szerettem a matekot, de középiskolában már a 2-3-as jegyeknek örültem. Kiderült hogy nem a matekot szerettem, hanem az általános iskolai matematika tananyagot.

Nyilván közrejátszik a bulizás és a piálás, de olyan embert nem ismertem aki ezek miatt ne tanult volna. Itt Gyakorin szerintem sokan azt hiszik hogy ez dekadens viselkedés amit csak a lezüllött tinédzserek éltetnek, de ez távol áll a valóságtól. A 15-18 évesek többsége bulizik, iszik, esetleg cigizik. Az otthonülők a kivételek. Ennek ellenére nem bukik ki a középiskolai osztályok fele az iskolákból. A bulizás és a tanulás megfér egymás mellett.

általános iskolában versenyeket nyert, körbe rajongták a tanárok, hogy milyen okos...

a középsuliban, meg csak egy a sok közül, semmi extra...nincs motiváció...

22F

Nagyjából én is így jártam. Belefáradtam, meguntam az iskolát, más dolgok kezdtek érdekelni, és a kötelességtudatom is alábbhagyott.

Így utólag sem bántam meg, hogy nem voltam a színötös tanuló, sőt, két éven át szó szerint annyit kerültem az iskolát, amennyit csak lehetett. Ezzel nem akarok senkit erre rávenni, egyszerűen nem akkor így volt jó.

#6:

én általánosban nem voltam stréber 4-5 meg volt, de nem voltam kitűnő és nem jártam versenyekre, csak ritkán...

középsuliban simán megéltem az általánosban szerzett tudásomból, matekból jó voltam, új anyagnál csak felnéztem a táblára (szó szerint aludtam órákon :D), néztem fél percig és megértettem, hogy mi van ott...

apám erőltette a fősulit, de én nem akartam...

matek érettségi 2-es, informatika érettségi 2-es

1. szakmám 98%

2. szakmám 86%

3. szakmám 90%

suliban elektroműszerész szakra jártam érettségi előtt, azt hittem érdekel amikor elkezdtem, de rájöttem, hogy mégsem annyira...

otthon önállóan magamtól programozást tanultam...és végül inkább programozó lettem...

nem a suliban szerzett eredmények érdekeltek, hanem a programozás...

ha nagyon akartam volna akkor baromi jó érettségit tehettem volna és jó fősulin vagy egyetemen végezhettem volna, mert van hozzá érzékem, de én nem ezt az utat választottam...

ismertem olyat akinek a tökéletes bizonyítvány tönkre tette az életét...mármint az elvárások, az állandó hajtás...

az apja mindig csak hajtotta

ha 5-ös lett a dolgozat, de nem 100% akkor is hibás volt

ha 100%, akkor "nem volt elég alapos", hisz "egy csomó plusz infót írhatott volna oda, hogy külön dicséretet kapjon"

az már durva volt amikor azzal jött az apja, hogy a külalak lehetett volna sokkal szebb (lány volt az illető és elég szépen írt...)

aztán a vége felé jött az idő..."ezt fele ennyi idő alatt kellett volna megcsinálnod"

soha nem volt az apjának jó semmi és emiatt önmagának sem tudott/tud megfelelni...állandóan csak a hibát keresi abban amit csinál, még ha jó is...felmondott a munkahelyén, mert azt gondolta, hogy "őt csak megsajnálták, mert a többiek sokkal jobban teljesítenek", holott ő volt aki 3 ember helyett dolgozott...még magasabb fizetés ígéretére is nemet mondott...

szóval én örülök annak, hogy lazíthattam és nem lettem ilyen idegroncs önbizalom hiányos, mint szegény lány...

a szakmáimat szépen leraktam, jó munkám is van, jó lehetőségeim, de nem a sulinak tanultam...

22F