Nektek volt ilyen osztálytársatok? Az ilyeneknek van valami baja, vagy csak szimplán ilyenek? Ti mit gondoltok? (lent)

"Nem rekesztjük ki meg semmi, bár igaz emiatt nem nagyon próbál vele beszélni senki."

Ti nem beszéltek vele, ő meg nem megy oda beszélni, ha úgy érzi, hogy nem vagytok rá kíváncsiak. Patthelyzet.

Ha neki ez így jó, titeket miért zavar? És ha zavar, miért nem próbáljátok meg bevonni a beszélgetésbe? Lehet, hogy csak ennyi kéne neki.

Lehet, hogy introvertált; ilyen a természete. Elvan a maga kis világában, ami az introvertált szemszögéből nézve lehet nagyobb mint a külvilág.

Aki nem vegyül, általában nem tartja nagyobbra magát. Ugyanis a "nagyobb" már valamihez képest nagyobb, kell a viszonyítási pont, ergo vegyülni kell a megtalálásához. Viszont ő pont azért nem vegyül, mert neki nem kell, ha viszonyít, azt is magához mérten teszi.

Nem biztos, hogy vele is ez van, de az sem biztos, hogy baj van vele. Legfeljebb nem élvezi a sulit, a nagy társaságot - ami megint csak nem jelenti azt, hogy konkrétan a ti személyetekkel van gondja. Az introvertált nehezebben nyílik meg, általában egyszerre csak egyvalakinek, viszont annak valószínűsíthetően mélyen.

Én is ilyen voltam, nem feltétlenül van problémája de elég introvertált ember lehet.

Másrészt nálam közrejátszott, hogy otthon elég sok gond volt, a szüleim kiskorom óta utálják egymást, válni nincs pénz, mindent rajtam vertek le, szóval ilyen otthoni környezettel valahogy nem volt affinitásom hozzá, hogy a gazdag, csak sminkről és divatról beszélgetni képes osztálytársnőimmel kommunikáljak. Ami engem érdekelt, az őket nem, közös érdeklődés hiányában viszont elég nehéz lett volna bármiről is diskurálni velük. Sokkal jobban érzetem magam egyedül, különállóan, minthogy hiába próbáljak beilleszkedni egy olyan osztályba, ahol nem a nekem megfelelő emberek vesznek körül.

Én is valami ilyesmi vagyok (csak nem csaj) de nem ennyire.

Igazából lehet, hogy ő is úgy van vele, ahogy én: Elviselem a körülöttem lévőket, nem érdekel egyiknek a baja sem, reménykedek, hogy fogyni fognak csak (átiratkozik, megbukik) stb...

Persze, én beszélgetek is néha, meg van két barátom. De a többi, háááááát....

Amikor én voltam el a "kis világomban", általában gondolkodtam az engem foglalkoztató dolgokon, a jövőmön, tudományos kérdéseken, vagy logikai játékokat oldottam meg (volt egy ilyen könyvem, amiben csak ilyenek voltak), rajzoltam vagy olvastam.

Azt mondjuk hozzátenném, hogy nem eleve úgy mentem be az első napon, hogy magamba fordulok majd, az első pár napon próbáltam velük barátkozni meg ők is velem de sajnos az én beszédtémáim túlmennek azon, hogy X valóságshow Y szereplője vajon plasztikázott-e vagy hogy mennyibe kerül X sminktermék és hogy szoktam-e bevásárlókörútra menni a szüleimmel valamelyik nagyvárosba. Konkréten tinimagazinokat és divatújságokat lapozgattak minden szünetben és erről beszélgettek. Nem tudtam hozzászólni, az én témáimhoz meg ők nem, szóval jobbnak láttam kivonni magam a társaságból.

#7