Ez nagyon gáz? Merjek belevágni?

Előre bocsánat ha rossz a kategória, de nagyon fontos lenne.

A helyzet az, hogy most vagyok nyolcadikos és elég sok teher nehezedik a vállamra. Az elmúlt másfél év igazi káosz volt és vannak dolgok amiken nem igazán tudom túl tenni magam. Szüleimmel sajnos messze nem olyan jó a kapcsolatom, hogy meg tudjam beszélni velük a dolgokat. Tanáraim között lenne nem is egy akivel megbeszélhetném (szerencsére a tanáraim többségével jó a kapcsolatom) viszont nem szeretném őket terhelni a butaságaimmal. És van egy "problémám" ami egy olyan tanáromhoz kapcsolódik akivel tudnák beszélni (a kapcsolatunk most nagyon jó, viszont alig egy éve nagyon zavaros volt), viszont vele erről nem szeretnék/merek beszélni, hisz bár sejti és próbált segíteni nem igazán sikerült neki (az én hibám miatt, abban sem vagyok biztos, hogy valaki tudna ebben segíteni) és félek, hogy ha beszélnék vele akkor akaratunkon kívül is megváltozna a kapcsolatunk és ezt végképp nem szeretném kockáztatni.

Két hete voltunk egy egynapos osztály kiránduláson ahol mint kísérő tanár velünk a suli pszichológus is. A haza fele vezető úton hirtelen felindulásból feltettem neki 3 kérdést (egyes szám harmadik személyben) aminek az lett a vége, hogy személyes dolgot is elmondtam neki. Megfordult a fejemben, hogy még egyszer elmenjek hozzá, mert még lennének kérdéseim. Mondjuk alig ismerem, de valamilyen megmagyarázhatatlan okból kifolyólag bízok benne. Igazából eddig minden oké is, csak hát jó barátaim a kételyek lecsaptak rám.

Az első problémám az, hogy mivel a kérdések között lennének olyanok is amik részben kapcsolódnak a tanáromhoz is úgy érzem mintha hátba támadnám őt és elárulnám. A tanárommal is beszéltem viszont ő valahogy (fogalmam sincs miért, hisz logikusan gondolkodva pont, hogy ő lenne az aki segíteni tudna) nem tud segíteni és úgy érzem, hogy talán a pszichológus tudna. Az biztos, hogy a pszichológus nem mondaná el neki, már csak azért sem mert tudomásom szerint alig ismerik egymást, de én mégis úgy érzem, hogy elárulom. Csak én reagálom túl, vagy ezzel tényleg elárulom?

A másik az, hogy senkinek sem szeretnék szólni arról, hogy beszélek vele. Tudom ez hülyeség viszont vannak dolgok amiket nem szívesen kötök még a legjobb barátaim orrára sem és amiket jobb szeretek egyedül intézni. Persze könnyebb lenne szólni az oszinak, hogy kérdezze meg a pszichológust, hogy mikor mehetek, de őt sem szeretném belevonni. Arra gondoltam, hogy facebook-on írok a suli pszichológusnak (máshol nem tudok úgy beélni vele, hogy senki se tudjon róla) és megkérném/kérdezném, hogy tud e maradni suli után és, hogy beszélhetek e vele. A baj csak az, hogy én aznap amikor a suliban van kettőig vagyok és utána kéne, hogy maradjon/junk (nekem nem gond, de nem tudom neki meddig van a programja) Nem parasztság facebookon beszélni vele és arra kérni, hogy maradjon ha mondjuk csak 12-ig van hivatalosan a suliban?

Bunkó válaszoktól légyszi kíméljetek, nekem ez fontos.