Szerintetek ha általánosban és középiskolában is én voltam mindig az, akit a legtöbben utáltak az osztályból, akit kiközösitettek, velem lehet a baj?

Nem. Velük lehet a baj, de sokat nem tudsz ellene tenni, ugyanis mindig lesznek kellemetlen emberek, ez az élet velejárója.

Foglalkozz azokkal, akik úgy elfogadnak ahogy vagy s nem ítélnek el amiatt, mert kissé introvertáltabb típus vagy.

Hisz nekik valóban számítasz. Ha azt látják rajtad, hogy nagyon megbántanak, nem is fogják abbahagyni.

Ne akarj megfelelni nekik. Selejtek.

Nincs veled baj.

Mióta létezem én is ezen filozofálok a legtöbbet.

Miért? Miért találnak be mindig engem? Érted, bármit csinálok mindig megtalálnak az ilyen nyomorékok. Én sem értem, szerintem olyan az arcunk, hogy bevonzza az ilyet segfejeket.

Fiú vagyok, hosszú hajjal is belém kötöttek, gondoltam ez a gond. Levágattam, azt hittem meg fog szűnni, de nem. Sőt még többször nekem jöttek. Amúgy nem voltam soha az osztályban kiközösítve, de a suliból mindig akadt gyökér aki rám akadt. Általánosban, és szintúgy most is középiskolába.

Én nem bírom felfogni, hogy mit csinálok, vagy mit nem, hogy nem tudok végigmenni a suliba, hogy ne kössenek belém vagy kétszer vagy néznének meg csúnyán. Szerintem nem velünk lehet a baj. Mert ezek megtörténnek bizony mással is, tehát sok az alja nyomorék is, aki ebben éli ki magát, hogy mást tönkretehet.

Szia!

Én határeset vagyok: voltam már nagyon félénk és a társaság lelke is. (Egyes társaságokban nem szerettek, pl. ahol már korábban kialakult egy baráti kör, és közben kerültem be. De ha mindenki tiszta lappal indul, akkor könnyen barátkozom.) Szóval mindkét oldalt látom. Egyfelől igen, nagyon sokan idióták. Én a gimis osztályomat utáltam, mert hasonlóak voltak a tiedhez. Eleinte szerettem őket, csak pár embert nem, de az a pár ember meggyőzött másokat, hogy engem utálni kell. (Olyanokat, akikkel sose beszéltem.) Viszont sokan nem is érzékelték ezt. van olyan fiú, akivel mai napig összefutok a buszmegállóban, és őszintén csodálkozik, hogy nem ülök mellé. Pedig én úgy emlékszem rá,mint aki szekált. Persze nem tudta megindokolni, csak a többiekhez csapódott.

Ebben a körben 2 féle ember különíthető el:

- aki szimplán genya. Szemedbe mondja, hogy kár volt több ezret fizetni a cipődért, amit az orthopédiai problémád miatt hordasz. Féltékeny rád, amiért súlyos bajok miatt fel vagy mentve tesiből, de túl ignoráns ahhoz, hogy megkérdezze, hogy "működik" pontosan ez a betegség. Iszik, ha te nem iszol, jó kislány vagy, aki gáz. Sőt, nem is az a lényeg, hanem hogy velük igyál. Én pl. rendszeresen járok a Sziget fezstiválra, ezért azt kikiáltották gáz helynek. Ők a Voltra járnak. Zenei ízlésben a Volt inkább hozzám illene, de ők dacból oda járnak. Ha nem vele jársz szórakozni, akkor nyilván nem jársz senkivel sem szórakozni. De közben meg ha mégis elmentem velük ugyanabba a házibuliba, mit láttam? Az én társaságom táncolt, betett jó (értsd: táncolható) zenét. Az ő társaságuk? Kizárta magát az erkélyre... Mi megismerkedtünk ott kedves idegenekkel. (Házibuli volt ismerősöknél, szóval nem volt cukrosbácsi-veszély.) Ők nem is emlékeznek, kikkel barátkoztak, és másnap simán el lehetett velük hitetni, hogy ők maguk kivel smároltak, mert nem is emlékeztek. Ezzel szívatták egymást. (Amúgy nem történt velük ott semmi.) Majd, mivel én az adott városban laktam eredetileg is, ők meg nem, kértek, kísérjem el őket X helyre, mert uncsi a buli, és én tudom, merre kell menni. Nem is tartózkodtak ott nagy részt. Vagy osztálykiránduláson, mikor már elmúltunk 18 évesek. Vettünk egy üveg bort. A 2 kísérő tanár látta, de tudták, hogy megbízhatóak vagyunk, nevetgéltek, és ők is vettek. A csúfolódó emberek? Mikor véletlenül elöl felejtettük az üveget, kiabáltak velünk, be voltak sz....-va, úristen, most mi lesz, egyszerűen nem voltak képesek megérteni, hogy a tanárok látták (és nem buták...). Meg akartak viccelni minket, de fennhangon tárgyalták ki az ajtónk előtt a "haditervet", majd megdöbbentek, hogy bezártuk közben az ajtót. Részegen jöttek suliba, a szendvics alufóliájával dobáltak. Megjegyzés: ez egy Pest megyei elit gimnázium, az osztályból MINDENKI Budapest legrangosabb egyetemeire ment tovább...

- A másik kategóriára az igaz, amit egy filmben mondtak egyszer: mindegy, mit gondolok róla, sose lesz olyan rossz, mint amit ő gondol magáról. Ő maga sem magabiztos, és azt gondolja, a te utálatoddal ez megoldódik. Én ráadásul erős egyéniség vagyok, nem szoktak tudni befolyásolni, és ez is zavaró lehet nekik. Ilyen pl. a lány, aki hisztirohamokat vágott le, ha nem az ő csapata nyert tesin, ugyanúgy ő azt hazudta, hogy van pasija (a barátainak, nem nekünk!). Mindenkitől megkérdezte, szűz-e még, ki mikor szexelt, ha osztálykirándulás volt, könyörgött, hadd jöjjön velünk, mert eltéved, de ha megjelentek a barátai, leszólt minket.

Ugyanakkor. Én nem vagyok halk szavú. És a barátnőim közül csak 1-2 az. Engem nem ezért utáltak (bár nem tudom miért, lehet azért, mert nem ismertem el minden rendszert úgy, ahogy ők kitalálták, pl. ki legyen mindennek a megmondója). A legjobb barátnőm is ilyen volt. Mi alapvetően könnyen barátkozunk, így más társaságokban (egyetem, sulin kívüli elfoglaltságok, általános) voltunk menő gyerekek is. Erről az oldalról nézve: egyes nagyhangú emberek nem tudják feldolgozni azt, hogy egyesek introvertáltak. Nálunk az egyetemen (egy kis szakra járok, kevés ember van, mert ez más mesterszak), van egy lány, aki agyon halk szavú. Semmi bajom vele, én senkit nem bántok, próbálok kedves lenni vele. De megmondom őszintén, engem ő jobban zavar, mint aki nagyon hangos. Mert indig az az érzésem, hogy nem tudom, mire gondol. Mintha nem akarna velem barátkozni. Közben tudom, hogy ő eleve ilyen csendes, és hogy másokkal sem barátkozik nagyon, és látom rajta, hogy ha éppen ketten maradunk, igyekszik beszélni,én is igyekszem beszélni vele, de mivel ő ilyen, és talán meg is rémíti, hogy én jobban barátkozom másokkal, nem sokat beszél velem. Ha valaki nem látja, hoyg ez mért van, azt hiheti, hogy az illető goromba. Pl. az egyik lány meg akart ismerkedni az egyik fiúval. A fiút én régebbről ismerem: nagyon zárkózott. A lány pont ellenkezőleg. Meg is sértődött. Hogy mi baja vele a fiúnak és így tovább. Egyébként - tudtommal - semmi, de a lány komolyan zokon vette a dolgot. Persze egy dolog zokon venni valamit, más dolog csúfolni valakit, meg olyanokat a szemébe mondani, hogy nyomorék vagy, mint amit te idéztél.

"Fiú vagyok, hosszú hajjal is belém kötöttek, gondoltam ez a gond. Levágattam, azt hittem meg fog szűnni, de nem. "

Nme ez a gond. Az osztályom legmenőbb tagja egy hosszú hajú fiú volt, a fél suli szerelmes volt belé. Ő speciel tudott zenélni, ő volt a suli rocksztárja. sajnos azon múlik, hogy adod elő. Nem azon, hogy milyen a szemed színe és így tovább. (Kivétel az egyértelműen csúfolható dolgok, pl.: meleg vagy, mozgássérült vagy stb.). Ahova én jártam, mindeni jó tanuló volt, mégis strébernek nevezték egy barátnőmet, aki NEM tanult sokat, kifejezetten utált tanulni. A csúfolók osztályelsők (is) voltak. Az egyikük 5 éven át kitűnő volt, dicsérettel érettségizett (ő is). Sajnos a csúfolásnak sokszor nincs logikus háttere. Utolsó voltam.