Ez stressz lenne nála?

a legtöbb felnőtt ember így érezne,ha tinikkel kell századszorra megnéznie ugyanazt a filmet.

közben végiggondolja,hogy e helyett mi minden más hasznos dolgot csinálhatna és ezen felba-ssza magát idegileg.

mondjuk ha én lettem volna a tanár,akkor meg azon röhögtetek volna,hogy elalszom a film alatt:)

Bizonyára stressz. Valóban elég furcsán viselkedik a leírásod alapján.

Ha nekem van egy ilyen szorongó tanárom, mint ahogy idén volt egy hasonló, akkor még jobban odafigyelek órán, hogy ezzel mintegy példát mutassak. Ugyanúgy viselkedek az óráján, mint a nagyobb tekintéllyel rendelkező/közkedveltebb tanárokén, akiknél nincs beszélgetés órán; jelentkezem, meg minden,

igyekszem felébreszteni a normális tanár-osztály kapcsolatot, mert megijeszt, ha úgy látom,

elvész az irányítás, és az osztály diktál, a nagyszájúak kerülnek fölénybe, és a tanár egyedül marad.

Szerencsére vagyunk néhányan jó tanulók az első padokban, akik odafigyelünk rá, és beszélgetés meg telefonozás, a tanár kérdéseire való ellenséges válaszolgatás helyett szelíden bekapcsolódunk az órába.

Szerintem ez lehet egy passzív "megoldás" a problémára.