Nektek mik voltak a legrosszabb iskolai élményeitek?

Gyűlöltem az általános iskolát, onna 4 év után átmentem hatosztályos gimnáziumba, viszont ott az osztályfőnököm és még egy tanár ki nem állhatott - sosem tudtam meg, miért. Amikor nyolcadikban be lehetett adni jelentkezést, hogy át akarunk-e menni négyosztályos gimnáziumba, miután én is kértem egy ilyen papírt, az egyik tanárom félrehívott és közölte velem, hogy nem fogom bírni egy ilyen erős gimnáziumban, inkább maradjak a seggemen, mert egy két lábon járó szerencsétlenség vagyok, aki ehhez túl gyenge lesz... Pedig nem voltam rossz tanuló, kitűnő sem, de inkább olyan átlagos, az osztályom nagy része jóval rosszabbul teljesített nálam.

Igaz, nagyon szíven ütöttek ezzel a pár mondattal, de már csak azért is beadtam a jelentkezést, felvettek egy nívós gimnáziumban, azóta letettem 2 emelt színtű érettségit, van egy felsőfokú nyelvvizsgám, és nagyon jól sikerült az összes érettségim. Jelenleg egyetemre járok.

Nekem ez az utolsó 4 évem maga volt a mennyország - minden nehézségével együtt - itt igaz barátokra leltem, a tanáraim többségét imádtam, és nem néztek le, nem bántak velem lekezelően, csak mert különc voltam. Az iskolás életem első 8 évét legszívesebben kitörölném az emlékezetemből.

20/L

Jaj, Istenem, en kituno tanulo voltam egy eros gimiben, de koltozes miatt iskolat kellett valatanom. Tudtak elore a tanarok.

Engem is felrehivott beszelgetni az ofo, hogy az uj gimim milyen eros lesz es nem fogom birni, ha azt csinalom, amit most, es ott nem lehet majd lebecolni, meg igy meg ugy.

Hat nem sirok azert, amiert ramszolt.

Mellekesen az uj gimnazium kesz vicc volt. A neve nagyobb, meg az epulet meno, de egyebkent az oktatas meg rohej volt. Az elso heten be voltam fosva, aztan a 2. hettol rajottem, hogy gyaloggalopp lesz az elozo sulimhoz kepest.

"Hat nem sirok azert, amiert ramszolt." - Hát akkor te nagyon ügyes vagy... (remélem azért az irónia átjön)

Velem gyerekkoromtól kezdve azt éreztették, hogy nem érek semmit, és hiába szoktam hozzá, hogy minden nap megkapom, azért az ember azt gondolná, ennél alább már nem süllyedhet senki. (Pedig de.) Főleg, amikor igazán küzdesz valamiért, de még az sem elég, mert mondjuk vannak olyan tárgyak, amikhez síkhülye vagy (matematika, fizika), és hiába gyakorolsz, hiába teszed oda magad, akkor se megy... És ilyen helyzetben a tanár, ahelyett, hogy a földbe tiporna, még inkább rátesz egy lapáttal. Nem az lenne az igazi pedagógus, aki látja a gyerek igyekezetét, és motiválja a folytatásra?

No meg aztán ilyet mondani egy alapból önbizalomhiányos 13 éves gyereknek, hogy "egy rakás szerencsétlenség vagy, úgyse fog menni, nem is értem, hogy gondoltad ezt", az aztán tényleg haza tudja vágni az embert.

Most már nem érdekel, mert a másik jóval erősebb gimimben emberszámba vettek és hittek bennem, és ezzel is sikerült rengeteg dolgot elérnem, úgy hogy közben elvileg egy rakás szerencsétlenség vagyok... Ennyit erről.

Főleg általános iskolában volt, hogy némelyik tanár üvöltött, mint a sakál, leböszmézett minket, mert nem ment úgy a tananyag, és egyszerűen kedvesnek sem mondanám őket, a legtöbb goromba fráter volt. És ilyen emberekre vannak bízva a gyerekek. A zaklató osztálytársak és a rosszindulatú p@csák se tették jobbá a napokat, persze ezekre a tanárok nagy ívben sz@rtak. Érdekes, mert gimiben a jófej tanárokkal tök szuperül kijöttünk. Bár gimiben is volt olyan tanár, hogy a szokásos köszönése a “Helló, bunkókáim!” volt, és nem poénból, nem volt egy poénos ember.

Csináljunk egy olyan trendet, hogy megírjuk a volt tanárainknak üzenetben, milyen hatással voltak ránk, mennyi gyomorgörcsöt okoztak nekünk, hogy megkeserítették a gyerekkorunkat, mennyit szorongtunk, és nem segítettek, mikor a többiek bántottak minket, illetve hogy min kéne változtatniuk. Az ő “fegyverük” a szavak, nem tudom, milyen fegyelmező eszközt akarnak még. Kíváncsi vagyok, mit fognak szólni, miután írtam, egyest nem tud adni, sem szaktanárit, mert már rég kijártam az iskolát, de legalább megtudja, hogy rémesen éreztem magam az órákon. Pedig én a csendesek közé tartoztam, ha annyira meg akarja büntetni a rosszalkodókat, akkor őket büntesse meg, és ne az egész osztályt terrorizálja. Az iskolába tanulni és barátkozni kéne járni, nem szenvedni.