Pedagógusok. Van rossz tapasztalatotok szülőkkel kapcsolatban?

Most gondolkodom azon, hogy folytassam-e szeptembertől a tanári pályán. Ugyanis van némi rossz tapasztalatom.

Néha olyan megengedhetetlen hangnemben beszélnek velem a szülők, hogy borzasztó. Leírok egy esetet, ami megmaradt bennem. Napköziben dolgoztam akkor. Épp kijavítottam egy gyerek háziját, jött is érte az apja. Bepakolta a gyerek táskáját, és megkérdezte, hogy kész-e a leckéje, és hogy a tanár kijavította-e. Erre a kisfiú azt felete, hogy nem,nem javítottam ki. Az apuka elkezdett ordibálni velem, a többi gyerek előtt, hogy miért kapom a fizetésemet, ha bem teszem a dolgom, "Az ilyen tanárokat szét kell verni! " ezt is ő mondta. Én ekkor csak annyit mondtam, hogy nyissa ki a gyerek füzetét. Természetesen ki volt javítva a füzet. Másnap azzal állított be ugyanez a kisfiú, hogy ezentúl az ő füzetét nem javíthatom ki, az ő háziját nem is kell átnézni.

Egy másik eset, amikor az egyik apuka ugymond "kikezdett" velem. A folyosón lehajoltam valamiért, amikor fennhangon megjegyzést tett a fenekemre. Ott kezdődött minden. Onnantól állandóan, mikor jött a gyerekéért beszólogatott, tett megjegyzést a külsőmre, egyszer a fenekembe is csípett.

Ilyenek miatt fontolgatom, hogy otthagyom a tanári pályát.

Egyébként, hasonló helyzetekben nem sérülnek az én jogaim? Lehet szólni az igazgatóságnak?