Jogosan vagyok mérges a tanáraimra? (kicsit hosszú)

Óvodás korom óta tanulom az angolt, eleinte egy amerikai származású tanártól, aki tökéletesen megtanult magyarul. Később persze a suliban is tanultam, de továbbra is jártam hozzá különórákra, nyolcadik osztály végéig. Nagyon jóban voltunk, már-már baráti kapcsolatban, miatta imádtam az angolt. Addig a helyi gimnáziumban tanított, viszont mire én odajutottam volna, visszaköltözött Amerikába tanulni. Ez nekem nagyon nagy csalódás volt, miután beleéltem magam, hogy ő tartja majd ott az angolóráimat, de helyette egy befásult tanárnőt kaptunk, aki szintén jól tanít, viszont az óráit egy hatalmas sóhajjal kezdi, semmi jókedv nincs ott, nekem egész napra el tudja venni a kedvemet mindentől, feszült vagyok az óráin.

Előkészítőre jártam hozzá az órák mellett, el is küldött nyelvvizsgára, amiről lecsúsztam, de hogy többet gyakoroljak pluszban, egy teljesen új tanárhoz jártam külön órákra, akihez sok értelme nem volt járnom, mert végig csak magyarul beszélgettünk, aztán adott egy füzetnyi házit.

A két tanár szinte összevesztek rajtam, a gimis tanár egy nehezebb nyelvvizsgára akart küldeni minél hamarabb, a külön tanár viszont egy könnyebbet választott nekem (nem is tudtam, hogy nyelvvizsgára készít fel, csak gyakorolni akartam, ez is volt megbeszélve...), és szerinte várnom kéne még vele egy évet legalább.

Teljesen összezavartak, kezdett elegem lenni, hogy mindig az angollal piszkálnak, magát a tantárgyat is kezdték velem megutáltatni, és egy újabb nyelvvizsgáról csúsztam le emiatt. A külön tanártól kiiratkoztam, részben azért, mert mindig a leglehetetlenebb időkben kellett mennem hozzá (volt, hogy reggel 6-ra, egyszer pedig iskolában ültem, mikor küldött SMS-st, hogy 10 perc múlva legyek ott.)

Idén nyáron (2 év elteltével) az amerikai tanárnő hazajött pár hétre, nekem pedig sikerült leszerveznem vele egy találkát, gondoltam majd beszélgetünk egy jót. De sajnos nem így lett. Mint kiderült, a gimis tanárnő megtudta, hogy találkozunk, ezért odaadta neki a nyelvvizsga feladatos könyvét. Úgyhogy nem is beszélgettünk, hanem végig a feladatokat kellett csinálnom, majd hazaküldött... :(

Meg kell mondjam, nagyon rosszul esett ez a dolog, nem tudom, ők hogy élték át ezt az egészet, de önbizalmam sincs már a nyelvvizsgához, jelen pillanatban úgy vagyok vele, hogy soha nem akarom megcsinálni, pedig tudom, hogy nagyon kéne.

Nem tudom, hogyan nézzek ezután a gimis tanáromra, szerintem miatta nem tudtam beszélgetni az amerikai tanárral, és valószínűleg őt soha többé nem fogom látni. :(

17/L