Nektek volt olyan esemény általános iskolában ami megpecsételte az ott töltött éveid, vagy mai napig fájó szívvel emlékszel vissza rá, vagy megbántál nagyon valamit? Vagy egyszerűen nem érdekelnek már, mert a múlté? :D

hazudtam az osztályfőnökömnek arról, hogy elmentem gyógytornára, és ebből ő hatalmas problémát kerített.. osztályfőnökit kaptam, édesanyámat is értesítették.. az a tanár a további 4 évben egy hazug semmirekellőként tekintett rám, és próbálta az összes tanárnak is ezt bemesélni, hogy megbízhatatlan vagyok. ettől függetlenül kitűnővel végeztem a 8. évet, év diákja, év zenésze, és a város polgára díjat kaptam. az a bizonyos tanárnő csak annyit mondott ballagáson, hogy nem érdemeltem én semmit.

18/F

5.es koromban pótvizsgáznom kellett matekból.

Egész nyáron magán tanárhoz jártam,egész jól ment a végére.

Mentem a vizsgára és ott közölte a portás,hogy múlt héten voltak a pótvizsgák,vagyis anyukám rosszul írta fel a vizsga napját és idejét.

A suli részéről alku nem volt,úgyhogy megbuktam...

És nem pecsételte meg az életem,de olyan szégyent mint amit az évadnyitón éltem meg még nem éreztem.

Egyszer egy napközis tanárnő a 10 cm-es műkörmével úgy belecsípett a karomba, hogy minimum egy hónapig ott volt egy nagy kék folt a helyén.Mert rám fogta a szadista ri bnac, hogy sugdolóztam a padtársammal.Nos, még ha így is lett volna abszolut nem ez a megoldás.Másokkal is voltak olyan húzásai, ami nem pedagógushoz, sőt, emberhez sem méltó, lelketlenül bánt a gyermekekkel, ráadásul alsósokkal.Olyan szinten lenézem, semmibe veszem, mondhatni gyűlölöm a mai napig is, hogy még egy köszönést sem érdemel, hogy odavakkantsak neki, pedig néha látom a nyomorultat, szerintem ő is felismer, mert néha látott anyuval a várososban az utóbbi években, persze ő sem köszön, azt meg végképp nem várhatom, hogy egy ilyen véglény szintű "lelkivilággal" rendelkező lény majd netán elnézést kér a régi sérelmekért...Már 55 év körüli minimum, de se kutyája, se macskája.Hát nem csodálkozom...

Volt egy másik hasonlóan sekélyes szellemi és érzelmi világgal megáldott idősebb tanárnőm, aki egyszer nevetségessé tett, mert óra előtt az volt az első dolga, hogy cinikus mosollyal elújságolta az osztálynak, hogy nekem anyu ágyba hozza a reggelit.Persze a sok kis 10 éves suttyó jót röhögött ezen, bár nem tudom, mi van rajta nevetséges.Melyik jó szülő nem kedvez néha valamivel a gyermekének?

Másik dobása az volt, hogy találtam egy takarékbélyeget és keresni kezdtem a tulajdonosát.Erre az egyik kis spicli, seggnyaló osztálytársam ezt úgy súgta be ennek a tanárnőnek, hogy az úgy értette, vagy úgy akarta érteni, hogy én azt a bélyeget elloptam.Büntetésből pár hónapra elkobozta az úttörő nyakkendőm, ami ugyan nem hiányzott nekem, de a gesztus akkoriban megalázónak számított és abszolut nem volt sem jogos, sem arányos, mivel nem tettem semmi rosszat.Nem voltam rossz gyerek, nem kerestem a bajt, mégis meggyűlt néha a bajom az ilyen ..Inkább nem is jellemzem, mikkel...

Nem érdekelnek már ezek az esetek, de ezekre a tanárokra azóta is utálattal gondolok, egyszerűen nem tudom emberszámba venni, ez van.Alkalom adtán még lehet hozzájuk az életben pár keresetlen szavam.

Érdekes, én is az énektanárral voltam rosszban! :D Annak ellenére, hogy kórustag voltam és versenyekre is jártam az ő vezetésével és felkészítésével, meg zeneiskolásként jól is ment a tantárgy.

Azt hiszem azért nem szeretett, mert kitalálta, hogy én valami bandavezér vagyok a barátnőim között, és én rávettem őket, hogy lógjuk el a kóruspróbákat meg az egyik fellépést. Emlékszem ezt így elterjesztette a tanárok között, meg aztán az osztály előtt kérdőre vont, én letagadtam, ő meg megkérdezte, hogy nem szégyellem-e magam, hogy így az osztály előtt hazudok, vagy valami ilyesmi.

Ekkor 5.-es voltam, és érdekes módon nem utáltuk végig egymást, mire 7.-es lettem már egészen megkedveltem, és most sem utálattal gondolok vissza rá, de azért 5.-esként elég rendesen gyűlöltem. :D Akkor tényleg elég szemét volt velem.

De azért ez nagyon nem olyan dolog, hogy megpecsételt volna az éveimet, és még csak nem is tudok fájó szívvel emlékezni vissza rá, mivel nem is szoktam gondolni rá, nem érdekel.