Iskolai lelki terrorban tartott emberek, milyen felnőttek lettetek?

Igen, az önbizalmam a béka sgge alatt, nagyon emberkerülő lettem. Sokáig próbáltam alkohollal tuningolni az önbizalmam, felvettem egy "álcát", nagyon kevesen ismerik a valódi énemet. Szorongás állandóan jelen van, pánikroham néha. Kerülöm a szemkontaktust. Nagyon erőt kell venni magamon, ha emberekkel kell dolgoznom.

Sokszor azt érzem, hogy adott emberek egy nyomorult szrdarabnak látnak.

Nem sebnyalogatás, sokan sokkal szörnyűbb dolgokat éltek át, mégis tudják kezelni és emelt fővel járnak.

Hát nekem ez nehezebb.

Újabban dührohamaim is vannak, ami megijeszt.

Neked Kérdező?

30/N

Betonkemény. :)

Az iskolaváltás után valamiért én tudtam nyitni mások felé, nem úgy álltam hozzá az új osztálytársakhoz, hogy úgyis mindenki utálni fog. Így lettek barátaim is.

Viszont az állandó szadizás megedzett, és lett egy "gonosz énem", ami előjön, ha valaki bántani akar. Nem lennék a saját ellenségem, mert kímélet és lelkiismeret furdalás nélkül taposom el, aki ellenem van. Ezt kiterjesztettem idővel a barátokra és a családra is, aztán a cégemre.

Megszoktam, hogy sokat vagyok egyedül, és megtanultam élvezni, így nem szenvedek soha a magánytól. Sokszor szükségem is van rá, hogy elvonuljak gondolkodni, és békénhagyjon mindenki.

Alapvetően túl kell ezen lépni, fel kell használni a tapasztalatokat, a többit el kell engedni. Nem szabad, hogy a múlt, vagy a múlt sérelmei határozzák meg a jelenedet vagy a jövődet.

Nyitott maradtam, nem lettem antiszociális, és idővel ahogy nőtt a baráti köröm, kiderült, hogy kifejezettem extrovertált vagyok, igazi irányító típus. Szerencsére ezt egyáltalán nem sikerült belőlem kiirtani, és idővel sokat fejlődtem minden téren.

Ma már könnyen teremtek kapcsolatot, részben ebből is élek. Viszont sokkal jobb emberismerő vagyok, mint a többség. Nagyon gyorsan kiszúrom az alamuszi embereket, és a jókat is.

Nem tudom, hogy alapvetően ilyen lennék-e akkor ha nem így alakul a gyerekkorom meg a kamaszkorom, vagy hogy miért tudok túllépni olyan dolgokon, amiken sokan még középkorúként is képtelenek.

Szerintem ez is olyan lehet, mint az alkohol, hogy nem visz be új tulajdonságokat, csak felerősíti a meglévőket.

Vagy lehet, hogy nem mindegy, hogy kit miért bántanak. Engem pl. azért, mert cukorbeteg vagyok, és kisgyerekként is túlsúlyos voltam, ráadásul szemüveges, és alacsony. Aztán erre jöttek még a pattanások is. :)

Felnőttként sosem akadályozott az érvényesülésben, hogy nem felelek meg a szépségideálnak, már kamaszként is tudatosan azon a téren fejlesztettem magam, amiben jobb vagyok, mint az átlag. Magyarul nem arról kezdtem álmodni, hogy modell leszek és szexbomba. :)

Sokáig író akartam lenni, aztán ebből szépen kialakult, hogy merre is induljak.

Mindegy, így is hosszú lett, látod, már megint csak ömlik belőlem a szó. :)

37/n

Én is abba a táborba tartozom, akiket ez az "élmény" úgy megerősített, hogy most már nincs olyan dolog az életben, ami összetörne.

Igaz, ez nem kevés munka volt, de mára az önképem rendben, az önbizalmam rendben, vannak barátaim, haverjaim, random emberek véleményére teszek magasról és teljesen kiegyensúlyozott életem van. Az emberismeretemet nekem is fejlesztette a dolog, csatlakozom ebben az előző válaszolóhoz :)

Kb nekem is az, mint az elsőnek, csak páncélt növesztettem, nem ismernek. Kívülről magabiztosnak tűnök.

Nem mindenkinél játszódik le ugyanúgy a dolog, van aki folyamatosan kívülálló, vagy esetleg eleve introvertált, enyhén autista, ADHD, stb az ilyen emberek sokkal jobban sérülnek, súlyosabban élik át a dolgokat.

Egy frusztrált, szociopata szardarab lettem, aki nem tud megküzdeni azzal, hogy mindenki jobb nála. Neten, az anonimitás álarcát felhúzva belekötök abba direkt, aki nincs velem egy véleményen. De nem csak az iskolai (lelki) bántalmazások tettek ilyenné, hanem családi dolgok is.

F

Hát igazából én már túl vagyok ennek a mellékhatásaian, viszont nálam elég szélsőségessen csapódott le a dolog.

Egész életemben ilyen kis vékony,visszahúzodó gyerek voltam akibe szabad belerúghatott a másik..igazából nem is tudtam volna ellene mit tenni :D, hát egy horror volt igazából az általános nekem egészen 8 dikig + az első év középsuliban is.

Aztán meguntam ezt az egészet hatalmas bosszú vágy voltam bennem, és harag elkezdtem edzeni tehát lényegében a megfelelési kényszer miatt...aztán szépen lassan szétvertem az összes embert aki régen bántalmazott. Egyébként csak részben nyugtatott meg a dolog, de az a bizonyos megfelelési kényszer a mai napig meg maradt.

Elég hamar felkapom a vizet, és alapjában véve hajlamos vagyok negatívan megélni a dolgokat, gondolkodni...ingerlékeny vagyok a lekezelő emberekkel szemben.

Párkapcsolati téren folyamatosan lebecsülöm a nőket, és ebből is rengeteg problémám volt már.

A jó hatása az volt, hogy nem nézek ki olyan gyökérként vagyis jól nézek ki sok barátom van, könnyen csajozok ilyesmi.

Viszont legbelül egy ugyan olyan gyökér vagyok szerintem mint akkor, csak tudom szabályozni már a dolgokat *legtöbbször.

Tehát összeségében elég szar hatása volt ennek az egész dolognak...

24f