Nagyon nagy tiszteletlenség lenne, ha nem mennék el a saját szalagavatómra?

#11

Nem vagyok kedvetlen. Leírtam odafent, hogy mi a problémám a színpadi szerepléssel és az előadással. Másrészt, voltam már vendégként szalagavatón kétszer is. Nagyon tetszett sok előadás, de láttam olyat is, ami katasztrofálisan sikerült. Emellett, már egyszer megfogalmaztam, hogy mi a problémám azzal, hogy az osztályommal kelljen szerepelni. Van egy-két nagy szervezkedő, ők fognak mindent eldönteni, ha hülyeség lesz, akkor is megcsinálják. Az osztályfőnökmmel pedig nem lehet beszélni, nem tűr ellentmondást, ha ő nagyon beleéli magát valamibe, de az másnak nem tetszik.

Egyfajta szociális szorongásom lehet nagyjából 1-2 éve, rosszul leszek, ha ilyen szereplést kényszerítenek rám (fent már ezt is leírtam). Ez nem "kedvelem, nem kedvelem" kérdése nálam.

Egyébként 10-es vagyok.

#14

A tisztelettel kapcsolatban nem én írtam, hanem egy válaszoló, aki neked írta le a nemegyetértését. Nem arról van itt szó, hogy nem tisztelnek, én ilyet nem írtam le. Legfeljebb, nem kedvelnek, de nagyon, nagyon hosszú lenne leírni, hogy ennek mi az oka, de ha ennyire érdekel, kifejtem privátban (bár szerintem nem akarod kitenni magad annak, hogy az osztálytársaimról olvasol, akiket most nem akarok semmilyen bántó jelzővel illetni :D)

És nem most szervezkednek másfél évvel előre, mindössze beszélnek róla, és mondják, hogy akkor mit kellene majd csinálni, mit kéne előadni, stb. És nem, nem úgy kell elképzelned, hogy kussban ülök, és nem adok hangot a véleményemnek. Én elmondom, csak épp leszarják, nem érdekli őket, ha másoknak nem tetszik az ő elképzelésük.

Leírtam, hogy mi a helyzet a szorongással. Számtalan alkalommal, amikor ki kellett állnom valakik elé előadni, színészkedni, prezentációt tartani, elhatároztam jó előre magamban, hogy jól fogom csinálni; felkészültem, gyakoroltam, tisztában voltam azzal, hogy tudom a szöveget és biztattam magam, hogy jól megy majd; igyekeztem mosolyogni, bátorságot gyűjteni, pozitívan hozzáállni. Bárhogyan is, akármikor a három év során, bármivel is bátorítottam magam, NEM MENT. El tudod képzelni, hogy milyen az, amikor kiállsz emberek elé, magadban az előző napokon 20x elpróbáltál valamit, tudsz mindent, de annak a töredékét tudod elmondani és fele olyan jól sem előadni, ahogy szeretnéd? Mindenem remegett, majdnem összeestem az osztályom és a tanárom előtt, dadogtam, megszólalni alig tudtam. Konkrétan nem bírtam beszélni. A többiek pedig csak röhögtek, vagy oda sem figyeltek, lazán beszélgettek közben. Nagyon kellemetlen volt. Számtalan ilyen és hasonló eset történt az évek során, nem akarom magam megint kitenni ennek. Én úgy érzem, próbálkozok, de nem változik a helyzet, pedig igyekszem javítani rajta. Persze ettől még simán előfordulhat, hogy én csinálok valamit rosszul.

Igen, azóta van ez így ilyen mértékben, mióta ebbe az osztályba járok, előtte ez nem jelentkezett ilyen durván. Hogy miért lehet? Nem tudom, őszintén. Fogalmam sincs. Lehet (és nagyon remélem), hogy csak egy átmeneti időszak, és elmúlik a tinédzserkorral. A kisugárzásomra nem tudom, mennyiben hathat ki, de az embereknek, főleg az osztálytársaimnak soha semmi nem jó. ;) Nekik csak a visítozó, infantilis, idióta viselkedés számít aranyosnak, és boldognak, mert ők a gyerekességet összekapcsolják azzal, hogy valaki örömteli és normális. Ezzel én nemigen tudok mit kezdeni, attól én még nem vagyok hajlandó egy hatéves szintjén mozogni és óvodás viselkedést produkálni, meg vigyorogni egész nap, mint a tejbetök, mert egy csapat tizenhét éves ezt várja el. Feltételezem, ilyen előadást is szerveznek majd. ;) Én boldog, kiegyensúlyozott és pozitív személynek tartom magam, és nem gondolom, hogy attól lesz valaki jó, hogy minden ostobaságban szerepet vállal, nem ismerve a saját képességeit, hogy aztán leszerepeljen az egész iskola és a szülők előtt. Sajnálom, ha kedvetlennek tartasz, bár nem ismersz személyesen - én bármikor szívesen részt veszek jó és értelmes programokban, de nem ezzel az osztállyal. Ennyire egyszerű.

Mindenesetre köszönöm a hosszú válaszaid és hogy időt szakítottál arra, hogy írj. :)