Szerintetek az én hibám, hogy megutált az osztályom vagy az övék?

Az túlzás, hogy megutáltak, de nem kedveltük egymást. Elég furcsán viselkedtek velem, de utólag kezdem belátni, hogy lehet, hogy nem így kellett volna viselkednem. A helyzet az volt, hogy voltak olyanok, akik eleve nem voltak szimpatikusak. 4-5 ilyen volt a 30-ból. De ez alapvetően nem baj szerintem, mert én nem vagyok kötözködős, aki nem tetszik, azt se bántom. Ők viszont sokszor keresték a lehetőséget a beszólogatásra, meg sokat nevettek a hátam mögött (sokszor ilyen hülyeségek miatt is, hogy nem az aktuálisan népszerű sorozatot néztem hanem valami mást, vagy mert nekem gyógytornára kellett járnom). Ez még nem lett volna baj, de úgy 2 év után kb. a többiek is melléjük álltak, ami fura, mert sose tettem ellenük semmi rosszat. Egyszerűen csak egyre jobban kiszorultam a társaságból (3-4 barátom mindig volt).

Azért szorultam ki, mert nem mentem velük bulizni. Nem vagyok egy karót nyelt szürke kisegér, csak nekem tök fura volt, hogy egyesek pl. mindenkit meghívtak a szülinapjukra. Nekem ez olyan személyesebb, én a barátaimat hívtam meg csak.Akiket ismertem. Ők meg nyilván úgy gondolkodtak, hogy majd ott összeismerkedünk. (Nekünk elég helyünk se lett volna ilyen bulihoz, maximumom a kertben, de nem nyáron születtem.) Aztán egy idő után persze nem hívtak.

Nekem az egész annyira kétszínű volt. Volt pl. egy lány, akit mindenki kinevetett, hogy milyen buta, ha kiment a teremből a "barátai" röhögtek rajta, de persze őt is meghívták. Vagy ugyanez egy fiúval. Én ezt egyszerűen nem értettem, kétszínűségnek tartottam, nem akartam csatlakozni ehhez. Utólag viszont azt gondolom, hogy lehet, hogy rosszul tettem, mert ők meg talán arra gondoltak, hogy érdemes jóban lenni, rugalmasabbak voltak mint én, vagy ilyesmi. Végül is ha úgy vesszük, ők "elfogadóbbak" voltak, mert azt is szívesen látták, akiről rossz véleményük volt, akit kinevettek egyébként. Lehet, hogy ők praktikusan gondolkodtak, és utólag (pl. osztálytalálkozó szervezésekor, vagy amikor az utcán összeakadunk) úgy viselkednek, mintha nem is tudnának róla, hogy nem kedveltük egymást. Őszintén csodálkoznak, hogy nem látom szívesen a társaság egy részét. De azok, akiket kinevettek, csúfoltak, de akikkel szemtől szemben kétszínűsködtek, ők úgy látszik, ma is jól érzik magukat köztük. Igazából utólag úgy vagyok vele, hogy már a fene se tudja. Egy idő után azok látóköréből is kikerültem, akiket kedveltem, mert féltem hogy az ő bulijaikon ott lesznek azok, akiket nem kedvelek.

Amúgy vannak barátaim, az egyetemi évfolyamtársaimmal jól kijövök, és tudom kezelni az embereket, szóval nem vagyok aszociális.