Kedves Tanárok! Neketek van olyan diákotok akiket nagyon szerettek?

Van. Merthogy akik ott velem szemben ülnek, nemcsak tanulók, hanem egyúttal emberek is, és az emberek valamilyen hatással vannak a másikra, például rokonszenvesek vagy nem. A tanár-diák viszony hosszú, tehát bőven rendelkezésre áll idő egymás iránti érzelmek kifejlődésére. Akit szeretek, arra valószínűleg többet nézek, hiszen rokon lelkek vagyunk, ez kicsit olyan, mint a barátság, persze csak osztálytermi keretek közt. Én ezt nem szégyellem, szerintem azzal nincs baj, ha valakit szeretek (ők azért általában az én szakomból jók, tehát nincs szükségük kivételezett elbírálásra, legfeljebb pluszfeladatokra), csak az ne látszódjon feltűnően (kicsit valószínűleg az is látszik), ha valakit kifejezetten nem szeretek. Emberek vagyunk mi is, nem oktatógépek. Gondolni iskolán kívül egyaránt gondolok mindenkire, az egész osztályra.