Akiket bántottak általános/középiskolában (akár verbálisan, akár fizikailag)! Lett valamilyen hatása az életetekre (a piszkálásnak) azok után, hogy vége lett a zaklatásnak?

Általánosban és oviba bántottak majd a család segítségére középiskolába már tőlem féltek:)

(Nem bántottam senkit) De én voltam a legbátrabb szerintem.. illetve hirtelen és gyorsan olyan válaszok pattantak ki sz agyambol ami meg egy tanárnak se, így egyből meg tudtam magamat védeni és enyém volt általában az utolsó szó, az utolsó monológ..

Viszont sebeket hagyott, rossz érzés hogy szomorúsággal és szenvedéssel telt el ilyen sok idő és nem szívesen gondolok vissza ezekre az évekre :/

De ez van, próbálok erős lenni azóta!

Alapból mindig csendes és bizalmatlan voltam de a sokéves csesztetés egész biztosan rontott rajta. A mai napig nagyon nehezen tudom elhinni hogy valaki jót akar nekem és nem hazudik a szemembe, nem azért barátkozik velem mert ki akar használni és a hátam mögött kiröhögni.

Csúfoltak és vertek egész általánosban. Az okok: csórók voltunk, apám alkoholista, rossz szociális készségek (autista vagyok de ők ezt nem tudták) plusz jól tanultam ami abban a suliban szégyen de ciki volt. Gyakran vadidegen gyerekek jöttek oda meglökdösni miközben kiabálták hogy apám kocsmázik. Volt hogy azért rugdostak össze mert ugyanaz a pulóver volt rajtam egész héten. Otthon is sokszor kaptam akkorát hogy meglátszott a nyoma, ezért is csúfoltak pl. ha meglátták hogy zúzódásos a karom, egyből lökdöstek hogy megvert apád részegen huhúú. Meg kidobálták az ablakon a cuccaimat, tönkretették a taneszközeimet hogy majd ezért otthon úgyis megvernek. Ha öröst kaptam, megvertek hogy ez a csóró fogyi hogyhogy jobbat írt, és ez elég gyakori volt mert kitűnő tanuló voltam.

13 éves körig tűrtem, kiközösítések stb... utána 180 fokos fordulat. Volt, hogy szinte már-már kerestem a konfliktust!

Sem általánosban, sem gimiben nem szerettek. Kiközösített voltam.

13 korban Volt fordulat, már alig vártam a gimit, de ott meg nagyobb sgfejek voltak!

Eredmény: konditerem naturálban, erős, nagyhangú(!!!!Nem otromba!!!!) jellem, telibeszrni mások véleményét, egyszemelyes hadsereg!

Oviban bántottak, általánosban a BFF-em vagy mi a feném szúrt hátba, kiközösítettek, hatosztályosban az osztályfőnököm tolt ki velem.

Most gimis vagyok, de azóta nem tudok bízni senkiben, a kapcsolataim felszínesek, egyáltalán nem vagyok empatikus, a szűk családomon kívül (szüleim, nagyszülők és tesók +a kutyám akivel együtt nőttem fel) bárki halála hidegen hagy, még csak szomorú sem leszek. Gyakran előszoktam adni az érzéseim, abból egyedül a düh, a fájdalom és az üresség érzet szokott valós lenni. Csak a családom és egy két tanár tud belőlem hálaérzetet kiváltani vagy örömöt. Sikeresen akarom elvégezni az iskolát az egyetemmel, hogy azok akik bántottak pislogni sem merjenek a jelenlétemmel, mert már társadalmilag is ki tudom őket csinálni, nem csak fizikailag és lelkileg. Engem annó tönkretettek.

Egy mostani osztálytársam mondta h olyan független, önálló és erős akar lenni mint én. Valóban ilyen lettem... csak kérdés h megérte-e ezen az áron...