Miért az átlagos diákok "kötelessége" beintegrálni a beilleszkedésre képtelen személyeket?

Ha a társalgási kísérleteitek óta megy utánatok mint egy pincsi, akkor csak próbálkozik a szerencsétlen. Ne rekesszétek ki, ez a fő! Nincs annál rosszab, mint ha mindenki levegőnek néz, vagy utál.

Miért foglalkoztok vele, hogy mit mond a tanár? Mit csinál, ha nem hallgattok rá? Nem a ti feladatotok, ti oda tanulni mentek, nem azért, hogy nyomorékokkal vegyétek körbe magatokat... mielőtt lelketlennek lennék titulálva, nagyon sokat és nagyon szívesen segítek az embereknek, de az, aki két mondatot nem tud összerakni segítség nélkül menjen kisebbségi suliba és ne a normálisban fogja vissza a többieket.

Én is elég hasonló vagyok, mint a szóban forgó lány, de szerencsére ilyen nálunk sosem volt, hogy az osztályfőnök vagy bárki elrendelte volna, hogy márpedig foglalkozniuk kell velem. Szerintem elég kényelmetlenül érezném magam, ha mindenki a nyakamon lógna. Meg az ember elsősorban nem azért jár iskolába, hogy barátkozzon, hanem, hogy ismeretek birtokába jusson.

Nem faggatókra, kihallgató bizottságra van szüksége annak a szegény, árva lánynak, hanem megerősítésekre...na de itt azért értem a nézőpontodat, nem akarsz neki kamuzni, de a szülő is kamuzik, amikor a gyermeke megmutatja a rajzát, és dicséri azt, nem is kamuzás, hanem elfogadás, szeretet. Bármelykőtöket lehetne úgy néhány nap alatt sokkolni, hogy gátlásosak legyetek, magatokba forduljatok. Most elvagytok együtt, és pincsiként kővet benneteket, még azt is megértem, hogy kellemetlen a társasága, de azt nem, hogy kinevetitek, ebben a nehéz időszakában. Most elesett, de sosem tudhatjátok mit hoz számára, és számotokra a jövő, hogy mikor kerültök ti egy ilyen zavart állapotba, amikor majd valamelyikőtök szorul a segítségére. Nem ok nélkül került ő a ti környezetetekbe, lehet ő testesíti meg a szomorúságotokat, mert olyan érzékeny lélek. Ő nem egy idegen, hanem az osztálytársatok, egy ember, aki a segítségetekre szorul, arra hogy érezze, fontos része ennek a világnak. Ha egy megkínzott kiskutyát bízna rátok a tanár, teljesen normálisan reagálnátok, nem hülye kérdésekkel, hanem ölbevennétek, simogatnátok, bár még visszahúzódik, mert ismeri a kéz nem csak simogatásra használják.