Kezdőoldal » Emberek » Tanárok, iskolatársak » Miért vagyok ilyen?

Miért vagyok ilyen?

Figyelt kérdés

15éves srác vagyok.

Vannak barátaim, de

-zárkózottnak tartanak

-a fontossági sorrendjükben utolsó vagyok, ami úgy tagadnak, hogy talán ők is elhiszik amit mondanak.

Ma például tesin 2en ültünk a padon mert nem volt cuccunk, erre a mellettem ülő elkezd kiabálni a terem túloldalán lévő gyereknek hogy jöjjön ide, nem jön, mert óra van, még 3 gyereket hív, de engem nem, pedig én ott ülök mellette. Tényleg zárkózott vagyok, mert minden barátságom csak számomra volt barátság, de amikor nem vagyok zárkózott, akkor sincs máshogy. Átlagon jóval aluli színvonalú általánosba jártam, idén egy elit gimibe mentem továbbtanulni, de semmi változás...

Hallom hogy beszélenk róla, meg látom fb-n a képeket, hogy milyen jó volt mások együtt töltött délutánjai, de engem nem hívott még senki. Ha akarnák a társaságom meghívnának, de az milyen lenne, hogy megint elmegyek, és ők jól szórakoznak, én meg ott ülök egyedül, le se szarnak? Mi a baj velem??? Kérdeztem már őket(egyesével), hogy miért lehet és azt mondták menjek oda beszélgetni, a többi jön magától és jó lesz minden, de ez roh@dt nagy hazugság! Semmi nem lett jobb. Próbálkoztam!

Mi lehet a baj velem??

Mit csináljak?


2018. febr. 23. 14:46
 1/4 anonim ***** válasza:
Miért kiabált volna neked a társad, hogy menj oda, amikor ott ültél mellette?
2018. febr. 23. 14:58
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/4 anonim ***** válasza:

Velem is ugyan ez a helyzet, pedig mesélek, nyitott vagyok éd másokat is meghallgatok, meg szoktam beszélgetni velük és ugyan ez van velem is csak lány vagyok.

Nem tudom mi lehet ennek az oka és mit lehet ez ellen tenni, de én is szeretnék erre választ kapni.

2018. febr. 23. 16:53
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/4 anonim ***** válasza:

Ugyanez van velem is.

Kicsit zárkózottabb vagyok, de ez szerintem nem ok arra, hogy valakinek ezért ne feleljek meg, mint barát. Igaz barátaim sosem voltak. Inkább csak haverok. Akármilyen jóba is voltam valakivel, sokat beszéltünk, sok időtt töltöttünk együtt az iskolában, programokra sose hívtak, sose írtak rám, a szülinapomon sem köszöntöttek fel meg semmi.

Én most már úgy vagyok ezzel, hogy nem érdekel. Nemrég még zavart, sírtam is miatta, főleg, hogy anyukám is mondta, hogy amikor ő kamasz volt, mindig ment valahova a barátnőivel meg milyen népszerű volt. Lehet, hogy nekem majd felnőttként lesznek jó barátaim, lehet neked is. Én is azt csináltam, amit a többiek mindig mondanak. “Legyél bátrabb, beszélgess, járj el ide-oda.” Aha. Beszélgettem, nyitottabb vagyok, kedves vagyok, de semmi. Voltam táborokban, nyelviskolában, különórákon, semmi.

2018. febr. 23. 18:49
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/4 anonim ***** válasza:

Na, én ugyanilyen vagyok csak lányban.

Ötletem sincs, hogy mit tolhattam el megint, hogy célpont legyek, illetve nem is célpont, hanem inkább ignorálható szellem...

Mostanában hívtak 1szer kétszer, így most valamivel javult a helyzet... de a rossz szájíz megmaradt... annak is meg van az oka :(


Szerintem keress valakit aki egy hasonló faktra akar menni mint te, hátha lesz belőle valami... :)


Üdv: Egy sorstárs 15/L

2018. febr. 24. 10:44
Hasznos számodra ez a válasz?

További kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!