A tisztelet egy tanár irányába JÁR azért mert ő az aki, vagy nem jár, hanem ki kell ÉRDEMELNIE ha tudja?

Mint tanár, úgy gondolom, baromi etikátlan oszt. kiránduláson a pedagógusnak berúgni. Ez talán mindennek a legalja.

Ugyanakkor, attól, mert valaki emberileg hibázott, még lehet jó tanár, jó szakember, aki ezért tiszteletet érdemelhet.

Ez egy bonyolult kérdés... Én nagyon fiatalnak nézek ki (30 helyett 20) és bár jó szakembernek tartom magam a tanítási területemen, nem vagyok egy autokratikus jellem, nem vagyok tiszteletet parancsoló sem megjelenésemben, sem személyiségemben. Nem is tiszteltek a gyerekek általános iskolában, ahol két évet kínlódtam végig. Nagyon szerettek, gyakran inkább barátként kezeltek, de minden óra egy küzdelem volt, mert nem volt tekintélyem előttük, és gyakran ők diktáltak, nem én. Pedig nagyon igyekeztem helyt állni...

Szóval ez sokrétű dolog. Lehet valakit azért nem tisztelni, mert sz*r ember, vagy azért, mert sz*r tanár, vagy extrém esetben, mint nálam, mert nem elég keménykezű.

De abban egyetértek veled, hogy senkit sem kell feltétel nélkül tisztelni.

"senkit sem kell feltétel nélkül tisztelni"

pedig de. Tisztelni kell a világot - most volt a Föld napja -, a Földet, az ásványokat, a növényeket, az állatokat, az embereket, más szóval minden létesült dolgot.

A tanárnak a diákot, a szülőnek a csecsemőt és sorolhatnám.

Ez az alapállás. A tiszteletet megadni.

Mielőtt megrémülne valaki:

ez nem azt jelenti, hogy szeretni, követni, vagy elfogadni kell!

Ez a figyelemmel, a megértéssel függ össze.

Embernek lenni.

A feltétlen szeretet pedig nem emberi, hanem egy isteni tulajdonság, vagy másképp mondva létmód - nagyon kevesek sajátja.

"amíg az rá nem szolgál az ellenkezőjére"

Kérdezek: és aki már okot szolgáltatott a NEM TISZTELETRE (ld részegen lejáratta magát) de utána mégis elvárja/elvárná és veri magát a semmire (én vagyok a tanárod/igazgatód/főnököd) akkor mi van?

Látod a főnököd pl négykézláb pocsolyarészegen bent a melóhelyen és utána még eljátssza hogy ő a nagy fehér főnök, te meg magadban egy utolsó szarnak tartod akkor mi van?

Mert persze erősebb kutya b***ik és ha te a diák/alkalmazott ki is mondod mit gondolsz valójában róla-nos azzal csak magadnak ártasz nem neki?

Na ilyenkor mi van?

Így van!

A tanár, vagy éppen a munkaadód már tett le valamit az asztalra, feletted áll a hierarchiában, így meg kell előlegezni a tiszteletet, míg nem szolgál rá az ellenkezőjére.

Egyébként velünk is "elengedte magát" osztálykiránduláson az egyik kísérőtanárunk, aki mellesleg igazgatóhelyettes is, de ettől még nem lett rosszabb ember/szakember.

A tisztelet kölcsönös dolog. Viszont mivel ő a tanár, nektek, diákoknak kell először megadni neki.

Ahogy a tisztelet megléte - én megadom neked, te megadod nekem - öngerjesztő folyamat, úgy a hiánya is: én nem adom meg neked, te még úgy se adod meg nekem.

Próbáljatok tenni ez ellen, a saját életeteket könnyítenétek meg. Mivel tanár, és megkeserítheti a napjaitokat, ha a viszonyotok megromlik, ezért jobb elkerülni a bajt.

Az egy másik történet, hogy minősíthetetlenül viselkedett, a magánéletben úgy iszik, ahogy akar, de egy osztálykiránduláson ő nem bulizik, hanem dolgozik.

Nem kell egymás szavait kiforgatni.

Természetes, hogy alapjáraton mindent és mindenkit tisztelet (valaki itt felhozta a Földet meg az állatokat, meg úgy amblokk az embereket). Ez nálam is alap. De a kérdés most nem erre irányul, hanem hogy tisztelni kell-e a felettest, aki a hierarchiában feletted áll?

Erre mondom én azt (a korábbi tanár vagyok), hogy engem pl. nem érdekel, hogy valaki a felettesem, főnököm, suliban igazgató, polgármester, miniszterelnök, ha tudom, hogy okot ad arra, hogy ne tiszteljem, visszaszóljak neki, kiálljak magamért, akkor meg is teszem.

És amit szintén írt valaki korábban, hogy ha a főnök egy mocsok, akkor is tűrni kell-e neki vagy akkor a melóddal játszol, meg ugyanez iskolában... Én diákként a suliban is megmondtam a tanárnak, ha úgy éreztem, igazságtalanul bánt velem. Voltak is ebből konfliktusaim. Mint ahogy később tanárként abból is, ha a kollegával szemben a diák mellé álltam és neki adtam igazat, mert a peda igazságtalanul bánt a gyerekkel. És mondtam már fel olyan munkahelyen (amikor épp nem tanítottam, hanem egy cégnél voltam adminisztrátor), ahol a főnök egy hozzá-nem-értő , kivagyi, mindenki-az-alattvalóm karakter volt. Megmondtam, hogy ezt nem tűröm és felmondtam. Diákként meg vállaltam a konfliktust a tanárral.