Hogy lehet túltenni magad azon, hogy a csoporttársaid végeznek, te meg ott leszel ki tudja meddig?

"Tanulni kellett volna lelkiismeretesen. Most edd meg, amit főztél."

Volt két olyan évfolyamtársam is, akik szart sem tanultak, csak protekciósok/ stb. voltak és szépen lediplomáztak. A lakótársam meg kezeletlen szorongás és családi tragédia miatt félbehagyta az egyetemet. Nem kéne rögtön ítélkezni.

Ha nem rajtad múlott, ne izgasd rajta magad, nem kell foglalkozni vele.

Tanulj becsületesen és végezd el. Hidd el, ugyanúgy örülni fogsz neki, és pár év múlva egyáltalán nem fog érdekelni, hogy pontosan mikor is lett vége. Az egykori csoporttársaidhoz képest pedig semmiben sem leszel hátrébb az életben.

Nekem is több olyan csoporttársam volt, akik egy-két évvel később végeztek, mint én. Na, bumm, nem történt semmi - már rég óta ugyanúgy dolgoznak, mint én, vagy bárki, aki "szabványidő" alatt végzett. Nem kell a dolognak nagy jelentőséget tulajdonítani.

Fel a fejjel, és sok sikert a tanulmányaid befejezéséhez!

Elsősorban nem azon múlik, hogy később ki hol fog tartani az életben, annak bármely területén, hogy mikor sikerül végeznie egy adott oktatási intézményben.

Lehet, hogy azok, akiknek nem kellett halasztaniuk, stb, azok közül lesz, aki meg sem éri a 40 évet, hogy mondjak egy durvát. De számtalan példát mondhatnék.

Az élet egy hosszútávú futás, tehát nem az győz, aki az első pár akadályt gyorsan, vagy 'időben átugorja.

Szóval még ha érthetően kellemetlenül is érzed magad, mert nyilván nem örül az ember alapból, ha önhibáján kívül nem tudta a tervezett időben elvégezni adott sulit, legyél magaddal is megértőbb, és amúgy is, kicsit rugalmasabb, a tekintetben, hogy nem ez a világvége. :)

Sőt. Lehet, hogy kifejezetten majd előnyödre fog válni az egy éves csúszás. Nem tudhatod, Isten tudja. És kérheted is, hogy fordítsa a javadra. :)

Kettes válaszolóval értek egyet :)

És

"4-es! Persze, kifogást mindig lehet találni. Tipik magyar hozzáállás. Nekem fél éven belül halt meg anyám rákban, majd apám öngyilkos lett miatta, mindezt a jogi tanulmányaim 3. évében. Érdekes, mégis le tudtam rakni tisztességesen a vizsgáimat időben, és s summa cum laude diplomám lett. Szóval hagyjuk már."

válaszoló, nem akarok ítélkezni,bocs de ha ilyen katasztrófális családi állapot ütött be nálad, őszintén mondom... nincs az az ember, aki tényleg szereti a szüleit és aki ilyenkor tanulni tud és lediplomázni szarva a körülményekre :O