Létezik olyan, hogy felelősség fóbia? Mit lehet vele kezdeni?

Nem tudom megmagyarázni, hogy miért, de általános iskolás koromban nagyon le voltam maradva a társaimhoz képest, leginkább szociálisan, de a tanulás sem ment könnyen. Hivatalosan egészséges gyerek voltam, de

a lényeg most jön:

Rengeteg kellemetlen szituációt okoztam magamnak, pusztán tudatlanságból, minden rossz szándék nélkül. Például kárt okoztam felsőbb éves diákoknak (akik elől később fél évig bujkáltam.)

Képtelen voltam megérteni és megtanulni a közlekedés szabályait. Konkrét veszélyhelyzetben sem értettem meg, miért ordít velem a szomszéd néni.

Egy alkalommal az osztályomat sodortam hátrányos helyzetbe azzal, hogy véletlenül elszóltam magam a tanár előtt egy dologról.

Magamnál léthatóan erősebb fiút félelem nélkül provokáltam, és nem értettem, miért tudott olyan könnyen megverni. (kis termetű lány voltam)

Minden ilyen esetnél az az érzés maradt meg bennem, mintha hideg vízzel leborítottak volna, hiszen sosem tudtam előre hogy éppen magam alatt vágom a fát. Túl buta kislány voltam ahhoz, hogy felismerjem, mit okozok magamnak, és csak akkor jöttem rá, amikor már ott álltam a nehéz helyzetben.

kb 14-15 éves koromra értem utol a kortársaimat. Azt hiszem átlagos felnőtt lett belőlem, mégis néha rám tör az az érzés, hogy valami történni fog. Valahol le fogom magam járatni, valakinek kárt fogok okozni. Ha valamit rám bíznak, nagyon erősen rágörcsölök, és rettegek, hogy elszúrom. Hogy kárt okozok, vagy nevetségessé teszem magam. Kevés dologról hiszem el, hogy képes vagyok hiba nélkül végrehajtani. Az a fajta ember vagyok, aki többször visszamegy megnézni, hogy lekapcsolt e mindent a lakásban, vagy bezárta e az ajtót. Ha komoly döntés helyzetbe kerülök, bepánikolok.