Egyetemisták milyen legyen egy szülő?

A barátnő fizesse ki a fél albérletet, a lányok meg osztozzanak a házimunkán.

Hagyd őket egy kicsit magukra, nem kell mindent megoldani helyettük, különben ők nem nőnek fel, te meg belerokkansz...

El van kényeztetve a lányod. Kivágta a hisztit, aztán rögtön külön albérletet kapott.

De amúgy nem értem mi a probléma. A barátnő fizeti a költségek felét, és ennyi. Az egyetem nem csak a tanulásról szól amúgy, ne legyél naiv. Teljesen mindegy a környezet, ha ő tanulni akar, akkor fog is, de a "hülyéskedés" ígyis-úgyis elkerülhetetlen.

Ha pedig a lányodnak barátja lesz, akkor nyilván meg tudják majd oldani a magánéletüket, azoknak is sikerül, akik koleszban laknak. És ki költözik ki, ha a barátnőnek komoly pasija lesz? Hát nem egyértelmű? Ha ők ketten össze akarnak költözni (ami amúgy általában nem egyik pillanatról a másikra történik, tehát nem is értem miért agyalsz ilyeneken), akkor a lány elmegy, mert neki semmi köze a lakáshoz.

Teljesen feleslesegen idegesíted magad a dolgokon amúgy.

Szerintem hagyd békén.

Két éve végeztem egyetemen, igaz, én az első két évben kollégista voltam, a második kettőben társbérletben laktam (igen, jól látod, csúsztam egy évet. Nem tragédia, állásinterjún se kérdeztek rá :) ).

Remekül elvoltam magamnak, magamnak intéztem a költözködéseket, és egy percig nem volt bennem félsz attól, hogy idegenekkel lakok majd együtt, de ehhez hozzátartozik, hogy én már középiskolában is kollégista voltam. A szüleim megmondták, hogy x összeggel tudnak támogatni, ennyi telik tőlük, én azt vagy beosztottam magamnak, vagy ha több kellett, akkor felemeltem a fokhagymaseggem és eltoltam dolgozni.

Bármikor fordulhattam a szüleimhez a problémáimmal (akár egy másfélórás rinyálással vizsgaidőszak közepén arról, hogy XY tanár mekkora szemétláda, és én ezt már nem bírom tovább, akár azzal, hogy éhen fogok halni, küldjenek kaját vagy pénzt vagy valamit). De az én szüleim egyszer se görcsöltek azon, hogy mi van, ha esetleg megbukok egy vizsgán, ők nyugtattak meg néha vizsgaidőszakban, hogy semmi gáz nincs, ha nem sikerül, vagy vigasztaltak utána, mikor tényleg nem sikerült. Nem a te dolgod ezen izgulni, hanem az elvileg felnőtt lányodnak. Engedd már el a kezét, tudom, kegyetlenül hangzik, hogy ne fizesd neki a teljes albérletét, vagy ne akard megoldani a gondjait a barátnőjével, de basszus, ha most megteszed helyette, soha a büdös életben nem fog felnőni és nem fogja megtanulni kezelni a saját problémáit (amik NEM a te problémáid). Ha elbukik két vizsgát azért, mert a barátnővel ökörködtek az albiban, akkor majd rájön, hogy ezt így nem lehet, tanul belőle, és megcsinálja a következő félévben... Semmi hátrány nem fogja érni emiatt, egy interjún se kérdezték meg tőlem, hogy miért négy év alatt végeztem a hároméves képzést. Ha pedig nem tudod fizetni minden kiadását, akkor nem tudod, ezzel nincs mit tenni. Igényeljen szociális támogatást, tanuljon sokat az ösztöndíjért, vagy menjen el pár órában dolgozni, mint sokan mások - aztán, ha ezek nem tetszenek neki, akkor majd fogad maga mellé "egy idegent", akivel felezhetik a költségeket, vagy felezik a barátnővel (ha tényleg jó barátnők, akkor ez egyébként automatikus kellene, hogy legyen. Én is a legjobb barátnőmmel éltem két évig, TERMÉSZETES volt, hogy lakbért, rezsit, mindent felezünk). Ha a barátnője átveri, majd tanul belőle, te hiába mondanál bármit, nem hallgatna rád - ezen kívül az is előfordulhat, hogy te ítéled meg rosszul a barátnőjét.

Hát ő már felnőtt lány, nő!

A helyedben én feltétel nélküli szeretet jegyében erőmhöz viszonyítva megpróbálnám támogatni őt. Anyagiakat tekintve a teljes képzés, plusz egy csúszófélévben segíteném (ezutóbbi titok lenne), ha tovább tart, akkor bizony azt neki kell megoldania 🙂

Felelősséget nem vállalhatsz már érte, főleg nem érzelmi téren. Most már elengedheted. Ha tanácsra, segítségre van szüksége, akkor biztasd, hogy tőled kaphat, kérhet! De már nem irányítharod őt, csak segítheted úgy alakítani az életét, ahogyan azt ő szeretné.

Ha szeretné elrontani, hát akkor úgy... 🙂

A barátnős dolog jó, hiszen így az anyagiakkal jobban kijöttök, illetve az sem rossz, ha van társasága ott is, akit szeret. Egymás pótanyukái lesznek kicsit 😃

Szóval az ilyen „mi lesz, ha..” mondatoknak nincs értelme, mert ezeket már nem neked kell megfogalmaznod, hanem a lányodnak! 🙂