Mennyire volt igaza az embereknek?

Pl. jó tanuló voltam középsuliban, de nem ment mégse sok minden.

Töriből nem tudtam történeteket mesélni és az évszámokat is úgy ahogy voltak elfelejtettem vagy megse tanultam. Meg nem is nagyon érdekelt csak megtanultam, mert kellett a jó jegy egyetemre.

És ekkor a tanár is megalázott. És olyanokat mondtak osztálytársaim, hogy "buta vagy" "nem lehet veled semmiről se beszélgetni" "gáz vagy" "szar vgy" "senki se szeret" "az egyetlen barátod is kibeszél"

Senki sem tökéletes, szerintem nem érdemeltem meg, hogy igy beszéljenek velem és hogy megalázzanak többször is.

Igazából általánosból hoztam magammal a traumákat igy nem tudtam beszélni másokkal. Szorongást okozott a suliban lét és alvászavarom volt.

Ma már normális emberek vesznek körül, de mégis bennem van a félelem, hogy mi lesz ha újra átkell ezeket élnem. Át kell vagy nem kell és csak a suli volt ennyire szörnyű és most már jó lesz?

Pszichológus nem ir vissza. Neten találtam önbizalomnövelő trükköket, de a traumák újra és újra átélésére nem tudok sok mindent a munkán kivül.

Sportolok nem szedek tudatmodositó szereket és nem iszom és diétázom.