Kezdőoldal » Emberek » Társasági élet » Tele vagyok dühvel, bosszúvágg...

Tele vagyok dühvel, bosszúvággyal és haraggal. Ráadásul még antiszociális is kezdek lenni. Mi van most?

Figyelt kérdés

20/f, tökéletes élet, sok pénz, autó, jó munka, külön élet, 4 éves jólműködő párkapcsolat, egynéhány barát, meg egészség. Kell ennél több?

Botrányos a családom, anyám és nevelőapám van, meg sem lehet fogalmazni a rosszat róluk, vagy éppenséggel meglehetne, de az egy hosszú történet.

Év elején elvesztettem a nagyapám. Az egyetlen embert, aki a családom jelentette, az egyetlen ember akire bármilyen körülmények között számíthattam és az egyetlen embert, aki támogatott mindenben. Miatta lett belőlem ember, nem egy 1d1óta. A problémáim itt kezdődtek.

Igencsak ideges ember vagyok, nem az aki mindig pörög meg a körmét rágja, hanem aki nem alszik, nem eszik napokig és sűrűn elborul az agya. Ez most fogott ki rajtam. Eltemettem öregapám, a temetést és minden függő költségét egyedül fizettem, egyedül rendeztem el mindent, nem fogta a kezem senki.

Erre jöttek anyámék, hagyatéki tárgyalás előtt mozdították ami mozdítható, utána pedig sikeresen megörököltek 2 házat, 1 autót és minden velejárót. Tudni kell, hogy az öreg útálta anyám, a saját lányát, mivel mint említettem, katasztrófa egy nő. Hosszú történet, ezt ide nem írnám most le. Öregapám hitt benne, hogy felépül, de sajnos túlságosan is, olyannyira, hogy át sem ment a fején, hogy a legrosszabb tüdőrákja van. Ebből kifolyólag a végrendelet elmaradt. Totál váratlanul hunyt el.

Az örökség nem érdekel. Azzal van a baj, hogy utána kiadták az utam, "menj dolgozz" és ennyivel el van intézve. Fél éve már, hogy nem beszéltem velük. Végig én intéztem mindent az öregnek, kórházba vittem, orvosokat kerestem fel, mindent én csináltam neki mert ő volt az egyetlen ember aki nekem a legtöbbet jelenti és jelentette. Meghalnék érte, ha lehetne.

Szóval a történet ott folytatódik, hogy engem utcára raktak, hiába a sok pénz, másfél év munka után ugye házat nemigen tudok venni, eleve nem is volt rá szükség mivel volt 2. Dehát dehát..végén nem lett.

Totálisan kiborított ahogy a saját anyám hátbaszúrt. Nem ilyen egyszerű a dolog, megint csak egy hosszú, bonyolult történet. Totálkár lettem, miután visszamentem dolgozni már abszolút nem voltam a régi. Csak azon járt az eszem, hogy mit tegyek, hogy ne kerüljek padlóra, hogy maradjon minden a régi, de már semmi sem maradt meg. A munkámon egyre rosszabbul teljesítettem, idegeim a katasztrófa szélén és had ne soroljam. Ha valaki azt mondta volna egyszer, hogy pszichiáterhez kell mennem, kinevettem volna. Végül ott kötöttem ki. Többször is. Semmit nem ért. Néhány sablon kérdés, próbáljam meg elengedni és jólesz az. Ja meg egyek kis nyugtatót. A dumák, hogy engedjem el, gondoljak jobb dolgokra már nem működik. Megpróbáltam mindent, ami eszembe jutott, egy akaraterős ember vagyok, kivétel nélkül mindig elértem amit valóban akartam, de most csődbe mentem.

Borzasztó sokat veszekszek a párommal, megkaptam párszor azt is, hogy idegbeteg vagyok, de az a szörnyű, hogy már én sem tudom mi vagyok.

A munkahelyemen felmondtam, nem rúgtak ki. Nem bírtam tovább, nem tudtam semmi másra koncentrálni, csak a rosszra. És még el sem tudtam mondani az öregnek, mert már nincs.

Hová tovább? Vannak barátaim külföldön, hát nekilendültünk a párommal. Fullos lakás egyből, kocsi, minden mint otthon. Itt csak egy gastarbeiter vagyok, közel sincs olyan jó munkám mint otthon, de legalább a termelés közben nyugodtan járhat az agyam bármin. Társasági életben kezdődnek a problémáim, de nagyon. Mióta a tragédia megtörtént, mindenkiben szinte csak a rosszat látom. Eddig tudtam tolerálni, közös megegyezést kialakítani egy adott témában, ha nem is értettem egyet valakivel, mostmár azt sem tudom. Szemtől szemben megmondom, hogy óriási ökörséget beszélsz, meg hasonlók, megmondom amit gondolok kímélet nélkül, legyen az barát, fiatal, idős, vagy akárki. Egyszerűen nincs türelmem a fejetlenséghez, nem tudom tolerálni az olyan dumákat, egyes barátaim már totál elfordultak tőlem, de valamiért úgyérzem totál nem érdekel. Fáj rá a májam, mert tudom, hogy okosabb vagyok tőlük, tudom hogy mire vagyok képes és tudom, hogy borzasztó buták. De ezt a szemükbe is megmondtam. Ez van. Már nincs is kedvem emberek között lenni mert tudom, hogy úgyis lesz ott egy idi*ta aki próbálja tenni az okosat, amott meg egy sík h*lye és annyira felhúz, hogy egyszerűen szétverném a fejét. Ennyire még tudok uralkodni magamon, de attól tartok ez sem tart sokáig. Sokan nem vesznek komolyan, sokan úgy vannak vele, hogy a kis taknyos 20 éves. Erre allergiás vagyok, ilyenkor tudok robbanni de nagyon, legyen az bárki de kíméletlenül elküldöm a halálba. Borzasztóan türelmetlen vagyok és félek, hogy ez csak tovább fajul. Kezdem útálni az embereket, félek az újabb csalódásoktól és az újabb megalázásoktól, de annyira, hogy már lassan képes vagyok bármire.

Ami a családot illeti, egy éjszaka sem volt, hogy ne gondoltam volna arra amit tettek, hogy ne gondoltam volna öregapámra, hogy mennyire fáj, hogy nincs és hogy ne gondoltam volna bármilyen bosszúra a "szüleim" ellen. Egyre többet gondolkozok azon, hogy a puszta kezemmel töröm ki a nyakukat. Ennyire durva a helyzet. A legdurvább az, hogy tudom, ez mind rossz dolog és hogy nem szabad, tudom, hogy a gondolatnak teremtő ereje van, és a többi meg minden. Tisztában vagyok azzal, hogy miket teszek, miket mondok, miken jár az eszem de egyszerűen annyira szét vagyok csúszva, hogy fogalmam sincs mi lesz később. Lehet most még semmi, lehet egy darabig semmi, de mi lesz ha aztán olyat teszek amit nem lenne szabad?

Félek mindenkitől, hogy átver, hogy kibeszél, hogy csalódok benne. Távoltartom magam a lehető legtöbb embertől, mert tudom hogy 10-ből 9 buta mint a fenék és az is marad. Az is zavar de nagyon, hogy ezutóbbi ellen tenni sem lehet. Totál kétségbe vagyok esve, tartok saját magamtól.


Segítségre szorulok és ezt fel is fogom, talán ez a hely az utolsó lehetőségem, de remélem nem. Remélem, hogy valaki tud egy épkézláb választ, segítséget nyújtani, hogy mit tegyek, kihez-mihez forduljak, mert rohadtul tanácstalan vagyok és félek. A pszichiáterrel is úgy vagyok, hogy voltam 2-nél, mind a kettő ugyanolyan haszontalan volt és már attól félek, hogy más megoldás nincs is. ELENGEDNI NEM TUDOM, FELEJTENI NEM TUDOK, akkor mit csináljak???



2019. júl. 25. 09:21
1 2
 1/20 anonim ***** válasza:
63%
Kamu. Végig se olvastam.
2019. júl. 25. 09:32
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/20 A kérdező kommentje:
Szerinted ha kamu lenne, leírnék ennyit? Pont az ilyen emberekből van ki a tököm mint te.
2019. júl. 25. 09:33
 3/20 anonim ***** válasza:
59%
Persze, hogy leírnál ennyit. Erről szól a nyári szünet.
2019. júl. 25. 09:35
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/20 A kérdező kommentje:
Neked tényleg ez a legjobb dolgod, hogy oda pofázz amihez fogalmad nincs? Nyári szünet? Most kezdjem el bizonygatni az igazam? Nem. Inkább húzz a pi*ba és foglalkozz a magad dolgával ha segíteni nem tudsz. A hozzád hasonlókat inkább kétszer fejbelőném.
2019. júl. 25. 09:37
 5/20 anonim ***** válasza:
58%

Én végigolvastam és az jutott az eszembe, hogy ezt egyedül nem tudod megoldani, de pszichiáterrel sem.


Szerintem magasabb szinten kellene próbálkoznod, azaz spirituális tanácsadó, ördögűző, meditáció ilyesmi.


Az elme lecsendesítése, a lelked megnyugvása és a negatív energiák elűzése lenne szerintem a megoldás, de persze hit nélkül, akarat nélkül az sem fog menni.


Azt kell átgondolnod, hogy ezekkel a gyilkos gondolatokkal teljesen magadat teszed tönkre, miközben akikre haragszol, azok élik világukat.


Muszáj megváltoztatnod a gondolataidat, ha pozitív változást akarsz és ehhez szerintem ezoterikus segítséget kellene igénybe venned - nem valami sarlatánt, hanem valóban hozzáértő szakértőt.


Én sajnos nem tudok ilyet ajánlani, de ha a neten keresel, utánajársz, előbb-utóbb meg fogod találni a megoldást, ha akarod a változást és ezért tenni is hajlandó vagy.


Sok sikert!

2019. júl. 25. 09:54
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/20 A kérdező kommentje:

5. Köszönöm a választ! Ilyen ezoterikus dolgokban sohasem hittem és az a gond, hogy magamról tudom, hogy valószínű nem most kezdek el benne hinni. De elkezdek olvasgatni róla, hátha... ezt még nem ajánlották.


"miközben akikre haragszol, azok élik világukat." - igen, ez az ami rohadtul bosszant. Megszenvedtem mindennel, rám hárult minden miután öregapám meghalt, ők mégis dőzsölnek, fáj a májuk, most árulják a házakat, tele lesznek pénzzel és soha a büdös életben nem tudják meg mi az amikor nehéz. Anyám azt sosem tudta, mivel az öreg 16 éven keresztül fizetett utána mindent, lényegében azt is miattam fizette. Anyám egy villanyszámlát nem fizetett be életében, max az internetet. Ennyit erről. Nem egy lángelme az anyám, minimálbérért dolgozott mindig és sosem akarta többre vinni mert ott volt az apja. Befejezett egy mezőgazdasági középiskolát, hiába küldték tovább, ő nem.. Bármi kellett, mindig azt kaptam: szólj öregapádnak, beszéld meg öregapáddal. Ennyi. Középiskola utolsó évében 2 kezemen megtudom mondani hányszor volt otthon enni. DE A LÉNYEG! Volt 4 palotapincsi dög a háznál, azokra mentek a 100 eurók mikor vitte őket állatorvoshoz. Ez a baj, hogy mindig minden alájuk volt téve, egy nagy rakat nulla mind a kettő, sose fizettek semmit, most meg a hülyegyerek ugye kifizette az atyaúristent is, 2 héten keresztül rendeztem utána a dolgokat, munkáról rögtön kivettem szabadságot és a végén még én szívtam meg. Annyit megígértek, hogyha elintézek mindent, a kocsiját tuti nekem adják. Nem nagy valami, egy 1.0 swift, 2002-es. De a lényeg az, hogy öregapám céges autója volt annó, 750k+ kilóméter van benne és aki őt ismerte, el se tudta volna képzelni az a kocsi nélkül. Az vele járt úgymond. ÉS ittvan. Múltkor voltam otthon, benéztem a kulcslyukon, az autó már nincs a helyén.

Kib*sztak velem de úgy rendesen, kihasználtak amennyire csak lehetett utána meg "menj dolgozz" és el van intézve. Viberes screenshot hálistennek van a beszélgetésről, ha egyszer valaki meghazudtol, legalább a számlák mellett még ennyit tudok mutatni. Rohadtul kivagyok és már felemészt. Sose kívántam rosszat senkinek de megírtam anyámnak, hogy remélem keserves kínok közt döglik meg. De egyszerűen nem hagy nyugodni és csak nyom és nyom. Utánanézek ennek az ezo cuccnak, remélem találok róla valami jót. Meg remélem, hogy vannak még lehetőségek azon kívül is.

2019. júl. 25. 10:11
 7/20 anonim ***** válasza:
100%
Nem tudom, mennyi pénzed lenne erre, de pszichoterapeuta tudna segíteni ebben. Nem, nem gyógyszerez és nem mond kamu dolgokat, hogy "engedd el", tud segíteni ebben, ez a szakmája.
2019. júl. 25. 10:18
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/20 A kérdező kommentje:
7. Köszi a választ. Pénz az nem gond abszolút, csak valami használható legyen.. mert ez a "be positive" meg "engedd el majd jobb lesz idővel" duma kikészít.. pszichiáter ezt magyarázta még akkor, őt speciel nem küldtem el a pi*ba mert úgy voltam vele, hogy majd elmúlik idővel. Hát nem múlt el, csak rosszabb lett.
2019. júl. 25. 10:32
 9/20 anonim ***** válasza:
Értem. Szerintem neten nézz körbe, keress pszichoterapeutát.
2019. júl. 25. 10:41
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/20 anonim ***** válasza:

Végolvastam.

Nekem nagybátyám örökségére tette rá anyám hasonlóképp a kezét. Nem volt nagy összeg, így örök harag nem lett belőle, de azóta fejben tartom, mennyit várhatok anyámtól.

Azt viszont, hogy idegenekkel is bunkózol, nem értem. Rendbe kéne kapnod magad, mielőtt teljesen összeomlasz (ha ez már nem az a fázis, nálam az lenne!). Ők nem tehetnek arról, hogy a te nagyapád rákos lett. Főleg, hogy tüdőrákja nagyrészt annak van, aki végbagózza az életét. Ők meg is érdemlik, a csapból is az folyik, hogy ne tedd. Nem tudom sajnálni sem az alkoholistákat, sem a dohányosokat, sem a kövéreket. Ők választották ezt az utat, hogy évekkel előbb meg fognak halni, mintha egészségesen éltek volna.

Az, hogy a 60-70-80 éves nagyapád meghalt, az élet része. Ez van, mindenki meg fog halni. 20 évesen ideje lenne ezt tudnod feldolgozni. Nekem meghalt gyerekként az összes nagyszülőm, mégsem sajáltattam magam egyfolytában ez miatt. Most a párom nagyapja haldoklik, ő sem fordul ki magából ez miatt. Ez az élet rendje. Ha egy fiatal ember hal meg, az más. De öregen? Mit vártál?

Javasolnám a pszichológust, méghozzá egy jobbat lehetőleg, mert így be fogsz kattanni. Úgy látom, nincs meg az az önuralmad, ami normális emberekben megvan.

2019. júl. 25. 10:41
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!