Hogy mondjam el a szüleimnek hogy rákos vagyok egy éven belül meghalok?

Anyu, apu! Voltam az orvosnál, és nem mondott semmi jót. Rákos beteg vagyok. Jövő ilyenkor már sajnos nem leszek veletek...

Kérdezőnek: kerül amibe kerül, de ne add fel! Próbálj ki minden lehetséges gyógymódot. Semmi mással ne törődj csak azzal, hogy ismét egészséges legyél. Nekem az egyik lány (27) ismerősöm ugyan ebben a helyzetben van. Ő azt mondja nem fél. Folyamatosan küzd a betegsége ellen. Sűrűn találkozunk, olyankor vidám, mosolygós. Nem esett depresszióba. Azt mondja: "nem elég, hogy rákos vagyok még depis is legyek...!"

Mondd el nekik! Fájdalmas lesz ugyan, de ne egyedül próbálj ezzel megbírkózni. Hidd el, minden segítség jól jöhet.

Soha ne add fel! Szívből kívánom, hogy gyógyulj meg!

szia! nagyon sajnálom, de kérlek ne add fel!! Gyerekként volt egy betegségem, nem rák, de nem volt komolytalan az sem. Intenzíven voltam hónapokat, nem emlékszem pontosan hány hónapot töltöttem összesen kórházban, eltemettem azt a korszakot mélyen, néha mikor eszembe jut meglepődök , hogy jéé tényleg ilyen is volt. Na de a lényeg, akkor elmúlt de sajnos visszajött...gimis voltam már, nem volt olyan súlyos, nem kellett bent maradnom a kórházban, de sokszor kellett bejárni, de azon is túl vagyok. Hogy mi segített? Soha egy percig nem gondoltam magamról, hogy beteg vagyok. De tényleg, emlékszem, hogy nem értettem miért kell ennyit kórházba járnom, hisz én egészséges vagyok, egyszerűen nem voltam hajlandó magam azonosítani a betegséggel...tudom, nem ennyin múlik, de sokat számít hidd el. Illetve akkortájt, mikor kialakult másodjára kezdtem kísérletezni a "vicces" cigivel. Olyan színtű javulást értem el, hogy azóta ( 15 éve) nem jött elő. Akkor nem tudtam, hogy a CBD az oka, szóval nem kell mindenképp betépni, de érdemes kísérletezgetni vele, egyik kigyógyult mellrákos ismerősöm is használta és ő is tünetmentes már 1 éve.

A lényeg...ne azonosítsd magad a betegségge, és nézz körül kicsit az alternatív gyógyászatban is. Kitartást kívánok<3

Hát alternatívád lett volna még, hogy addig vársz, amíg már nem tudsz tovább hazudni és akkor még a tetejében kevesebb idejük is maradt volna, és még jobban kiborulnak.

Vagy elbújsz, nem szólsz, aztán egyszer csak a halálhíred majd utoléri őket, de az meg nem a te bajod lesz.

Nos? Még mindig olyan rossz döntés volt elmondani nekik?