Elmúlt az az idő nálam hogy bárki is megakarjon ismerni?

Fura kérdés, de igyekszem kifejteni röviden.

Szóval 32 éves vagyok és a mai napon szembesűltem azzal a problémával hogy teljesen semleges és észrevehetetlen vagyok az emberek szemében. Mindegy milyen társaságban vagyok. Régi barátaim sem keresnek max 1-2 akivel tartom a kapcsolatot. Külföldre költöztem 2,5 éve és most rászántam magam egy nyelvsulira hogy végre tudjak idegenekkel is beszélgetni ismerkedni. De még a saját osztálytársaimmal sem találom ahangot igaz mindenki más nyelven beszél de kicsit mindenki tud németűl angolul. itt már mindenki ismerőse a másiknak instán meg facebookon csak én maradtam ki. nem bánom mert nem rajongok értük, de az hogy a társaságukban is egyedűl érzem magam az gáz. melóban is én vagyok az utolsó akivel beszélnek az emberek. mintha valami rossz karmám lenne vagy kisugárzásom... Igaz mostanában csendesebb vagyok és igyekszem beszélgetést kezdeményezni de valahogy nem az igazi amit vissza kapok... égi ismerőseim akikkel együtt edzettem dolgoztam és jól elvoltunk azok si elpártoltak tőlem. Nem vagyok negatív és nem taszítom a társaságot. Sőt volt egy német barátnőm is idekint pár hónapig és olyan jó volt minden , de sajna férje volt amit elfelejtett mondani.... szóval valahogy mostanság semmi nem jön össze. pár éve még olyan más volt az életem csomó barát és ismerős akikkel jól elvoltam. Nőkkel is olyan jól elvoltam, nyáron volt jópár randim és közös élmény. fesztiválozni elmentem és ott is érdekes modon nem én mentem oda a lányokhoz hanem ők voltak akikm érdeklődtek irántam és kezdeményeztek. Pedig nem vagyok valami nagy szám és van hibám :). Szóval most minden az elenkezőjére fordult pedig nem lettem más. Talán kicsit komolyabb lettem és megfontoltabban nézek a világra. Szóval abszolút nem értem mi történhetet hogy az emberek 99%-a levegőnek néz. nem vagyok elszomorodva emiatt és depis sem vagyok mielőtt valaki mondaná :)

Van valaki hasonló helyzetben?