Ti is úgy érzitek, mint ha egy amerikai katasztrófafilmben lennénk?

Én klausztrofóbiásnak érzem magam. Nagy rémálmom, hogy nem hagyhatom el Magyarországot, és ez most valóra vált.

Négy külföldi utamat kellett lemondanom emiatt, holott sokkal szívesebben lettem volna ezekben az országokban, ahelyett, hogy itt hallgathatnám az emberek ostobaságait és nézhetem a pánikjukat.

20/L

Nem érzem magam katasztrófafilmben egyáltalán. Az élet ugyanúgy folyik, csinálom a munkámat, megyek a városba ügyintézni, stb.

Majdcsak vége lesz ennek is.

Ja, amúgy vicces, hogy 1 hete még a családomban mindenki nyíltan lehülyézte és különféle módon szídta azokat akik már az elején próbáltak betankolni.

Meg nyíltan mondták, hogy "Ez olyan mint az influenza".

Most hogy a diákokat eltiltották az egyetemtől, elmaradnak vetítések, színházi darabok, koncertek, bulik, futóversenyek stb...

Már ott tartananak, hogy "Mikor megyünk vásárolni? Kéne egy kis tartalékot halmozni."

Amerikai katasztrófafilm: vírus megjelenik -> hahaha csak egy vírus -> meghal a lakosság fele -> oh shit valamit csinálni kéne

Nem ez történt, úgyhogy én nem érzem magam katasztrófafilmben. Ami azt illeti, pozitívan csalódtam, hogy milyen komolyan veszik a preventív intézkedések szükségességét az európai országok. Bárki győzte meg őket - legyen az tudós vagy tőzsdés -, hogy ez szükséges rossz, pacsi neki.

Nem érzem.

Az viszont elgondolkoztató, mennyire "beeszi" magát az átlag ember életébe.

Csak éled az életed, dolgozol, tanulsz. Aztán hallod a híreket, majd a saját életeden is kezded érezni a hatást, karantén, lemondott rendezvények, stb.

Észre se vesszük és itt van.

Pont ugyanígy simn kitörhetne háború vagy akármi, nem is tudnánk ellene semmit tenni, csak itt lenne mint a vírus.